Tej
Tej A zsidók táplálkozásában rendkívül fontos szerepet játszott. Itták a tehén-, a juh-, a kecske- és a szamártejet is (1Móz 18,8; 5Móz 32,14; Péld 27,27). A tejből készítették a VAJat (1Móz 18,8; 5Móz 32,14), tejszínt (Bír 5,25; Ézs 7,15.22), tejfölt (Péld 30,33), SAJTot. A tejet tömlőben őrizték (Bír 4,19), és gyakran kínáltak vele vendégeket is (1Móz 18,8; Bír 4,19).
A 2Móz 23,19 tiltása (»Ne főzz gödölyét anyja tejében!«) egy föníciai-kánaáni pogány vallásos cselekvésre vonatkozik.
A tejben való bővölködés az üdvkor szimbóluma (Jóel 4,18; Ézs 55,1), a bőség jelképe, ezért írja a B, hogy Isten olyan földre vezeti népét, ahol tej és méz folyik (2Móz 3,8; Józs 5,6).
A tej ellentéte a szilárd állapotú »kemény« eledel (1Kor 3,2; Zsid 5,12k), ami itt a keresztyén hit első lépéseit, alapelemeit jelenti. A lelki újszülöttek eledele (1Pt 2,2), mellyel táplálkozva üdvösségre növekedhetnek.
