Telhetetlenség
Telhetetlenség Az elégedetlen emberre jellemző, aki, ha még oly tehetős, sőt gazdag is, nem éri be azzal, amije van (h. bilöti, száböá, szába, báca, ráa). Annál egyre többet kíván és meg is szerzi magának, akár bűnös, gonosz eszközök árán is, mert csak a maga hasznát, egyre nagyobb hasznát kívánja, mások érdekére tekintet nélkül. A telhetetlenség boldogtalanná, nyugtalanná, örökké elégedetlenné, fösvénnyé, zsugorivá tesz.
Isten a telhetetlenség minden formáját elítéli. Elítélte Salamont, aki mérhetetlen gazdagságában is minden tekintetben telhetetlen volt (Préd 4,8). Óv a pénzsóvárgástól (Préd 5,10; 1Tim 6,9-11). Jetró azt tanácsolta Mózesnek, hogy telhetetlen embereket ne tegyen elöljáróvá (2Móz 18,21). Aki a telhetetlenséget követi, megrövidíti az életét és nyugtalanná teszi a maga házát (Péld 15,27; 28,16). Az Úr megfenyegette azokat, akik telhetetlenségükben megkívánják és elszedik a más javait (Mik 2,2). Jézus keményen megrótta azokat az írástudókat és farizeusokat, akik akár az özvegyek házát is képesek voltak megszerezni maguknak (Mt 23,14). Az apostol szerint az igazi nyereség az istenfélelem megelégedéssel (1Tim 6,6-8).
