Templom

Teljes szövegű keresés

Templom Az Úr háza (bét jahve, vö. 1Kir 6,1), az a hely, ahol Isten a népe között lakik. Népe tudta, hogy Isten nagyobb a világnál, kegyelmes akarata teszi különleges hellyé a templomot. E két pólus közötti feszültséget érzékeltette azzal, hogy ott lakik Isten neve (1Kir 8,27-30).
1. Előzmények.
a) Vallástörténetileg a templom egy vagy több isten lakóhelye. Mezopotámiában ugyanaz a sumér eredetű szó jelenti a templomot és palotát. Az istent szobra képviseli a templomban. Koronként és helyenként változik, mennyiben azonosították a képmást az istennel, mennyire volt a templom állandó lakhelye, vagy az a hely, ahová a mennyből átmegy hívei közé. Sok helyen az istent szabályosan étkeztették, öltöztették, mosdatták.
b) Izráelnek kezdetben a SZENT SÁTOR volt az, ami később a templom. Beosztása azonos a későbbi temploméval (2Móz 25-30; 35-40), hívják a kijelentés és a találkozás sátrának is. Salamon idejében Gibeónban volt fölállítva a 2Krón 1,3 szerint. Ugyancsak sátorban volt a Dávid által Jeruzsálembe vitt szent láda.
c) Dávid akart templomot építeni, de Isten eltiltja tőle, egyben megmondja, hogy fia lesz a templomépítő (2Sám 7,1kk). A 2Krón 22 arról értesít, hogy Dávid az anyagokról gondoskodik a templomépítéshez, és neki tulajdonítja a később ott szolgáló papok és léviták rendjének megszervezését, az egész templomi szolgálat megszervezését (2Krón 23-26).
A 2Sám 24 elmondja (vö. 1Krón 21), hogy a jebúszi Arauná szérűjén állt meg Isten öldöklő angyala, ezt a helyet Dávid megvette és oltárt épített rajta. A 2Krón 22,1 hozzáteszi, Dávid jelölte ki ezt a helyet arra, hogy itt építsék meg a templomot.
d) Építészetileg a templom az ún. föníciai templomtípust követi. Több ilyet tártak fel az ásatások Kánaán területéről is, a Kr. e.-i 15-11. szd.-ból. Azonos elrendezést, de más formát mutat a Júda D-i részén fekvő Arad templom a 10-9. szd.-ból.
Több jel mutat arra, hogy már SILÓban is templom állt, ahol Isten ládáját őrizték (1Sám 1,9), és amelyet a filiszteusok leromboltak (Jer 7,12).
2. Salamon temploma.
a) Előkészületek: Salamon búza és olaj ellenében cédrus és ciprusfát vásárol a tíruszi Hírám királytól. Kényszermunkásokat toboroz favágásra, kőfejtésre. A kövek és a gerendák kifaragását tíruszi és gebáli (Biblosz) mesteremberek segítségével végezteti (1Kir 5,15-32).
b) Források: 1Kir 5-8; 2Krón 2-7. A kettő nagyjából azonos, de a 2Krón gyakran nagyobb méreteket említ, sokkal több arany alkalmazásáról szól. Kérdéses, hogy Ez 40-43 prófétai látomásában Salamon temploma jelenik-e meg, vagy egy attól eltérő, később felépítendő. A próféta még látta az első templomot.
c) Alakja: Hatvan könyök hosszú, húsz könyök széles és harminc könyök magas (1Kir 6,2) - egy könyök kb. 1/2 m. Az előcsarnok ('úlám) ugyanolyan széles, mint a templom, mélysége 10 könyök (6,3). Ez nem számít bele a templom megadott hosszába, azon felül van. A méreteken láthatólag a belső méretek értendők.
Utána következett a fő helyiség, »a ház« (habbajit), vagy szentély (hékál), hossza 40 könyök (6,17). Valószínűleg ezen voltak a kőkeretes, rácsos ablakok (6,4). Legbelül volt a legszentebb rész, a szentek szentje (döbír, kódes hakkodásím). Az utóbbi kifejezés hebraizmus, a szentség felső fokát jelzi. Ezt cédrusdeszka fal választotta el az előző résztől és kocka alakú volt, minden mérete 20 könyök (6,16.20). Vita folyik arról, hogy ezt a magasságot a padló megemelésével, vagy a mennyezet süllyesztésével érték-e el. Ha az utóbbival, látszott-e a templom külső formáján? Ha a padló megemelésével, hogy hidalták át a 10 könyök (kb. 5 m) szintkülönbséget a szentély és a szentek szentje között? Lépcsőről nincs említés a szövegben.
Az egész templomot (szentélyt és szentek szentjét) három egymás fölötti fülkesorral vették körül, az alsó szint (jácíac - jelentése bizonytalan) 5, a középső 6, a harmadik 7 könyök széles. Ezek valóban hozzáépültek a falhoz, vagy a használt prepozíció azt is jelentheti, hogy a fallal átellenben, azzal párhuzamosan futottak? Ez esetben a jácíac oldalszárnyat jelentene. Egy-egy fülkesor magassága 5 könyök volt (6,5k.10), a három együtt tehát a templom fele magasságáig ért. Talán úgy kell elképzelni, hogy a templom fala alul szélesebb volt, fölül vékonyabb: ötkönyöknyi magasságban kívülről egykönyöknyit beugrott, újabb ötkönyök magasságban újra egykönyöknyit beugrott (6,6). Ezt egyenlítette ki a fülkék növekvő szélessége. A fülkék külső fala töretlen függőlegest alkotott 15 könyék magasságig - ott befejeződött, a fülkéket lapos tető fedte, ebből emelkedett hét könyökkel beljebb a templom tulajdonképpeni fala újabb 15 könyök magasságra. Belülről a templom fala szintén töretlen függőleges volt 30 könyök magasságban. A templom jobb (D-i) oldalán ajtón és csigalépcsőn keresztül lehetett a fülkéket megközelíteni, ezek tehát egymásból nyíltak.
Két rézoszlopot állítottak a szentély (hékál) elé, az nem világos, hogyan helyezkedtek el az előcsarnokhoz képest. Ezek szabadon álltak, nem tartóoszlopok voltak, erre mutat az is, hogy utólag, a királyi palota megépítése után készültek el (1Kir 7,13-22) a fölszentelésekkel együtt. Magasságuk 18 könyök, 5 könyök oszlopfő, összesen 23 (kb. 11,5 m). Kerületük 12 könyök, átmérőjük tehát kb. 1,9 m. Az oszlopfőnek hálószerű recézete volt, 7-7 lánc formájú zsinórral, két sorban 200 gránátalma a háló körül, majd 4 könyök magasságú liliom alakban végződött. Természetesen nem voltak tömörek (Jer 52,21). Nevük: a jobb oldalié Jákin, a bal oldali Bóaz (jákin, bócaz). Jelentésük, rendeltetésük ismeretlen.
Az épületet belső udvar vette körül, három sor faragott kőből és egy sor cédrusgerendából (6,37). A királyi palota csatlakozott a templomhoz, ez a benyomásunk a 7,12-ből, mely nagy udvarról szól, amelyet ugyanolyan kerítés vett körül, mint a templom belső udvarát (vö. 1Kir 9,1.10k).
Tetőzetről, boltozatról nem esik szó, csak gerendákról, a tető nyilván lapos volt.
d) Fölszerelése: A templom összes belső falát cédrusfával burkolták a mennyezetig, padlója ciprusfa. A burkolat faragott volt, gömb alakú díszekkel és virágfüzérekkel (6,15.18), kerúbokkal, pálmákkal (6,29). Az egész színarannyal volt borítva, bár a helyesebb értelmezés talán: berakva. A szentek szentje előtt aranyláncok (6,21k.30).
A szentek szentjében állt a szent láda, két olajfából készült, aranyozott, 10 könyök magas kerúb között. Szárnyuk fesztávolsága 10-10 könyök, úgyhogy kétoldalt a falat érintette, középen pedig összeért (7,19.23-28).
A szentélyben a szentek szentjénél arannyal borított cédrusfa oltár állt (6,22). Ugyancsak a szentélynek a szentek szentje előtti részén, jobbról és balról öt-öt színarany lámpatartó. A szentélyben állt még egy aranyasztal, a szent kenyerek számára. Az összes kiegészítő eszköz is aranyból volt (7,48-50).
A templomba négyszögű, a szentek szentjébe ötszögű ajtó vezetett, olajfából készült, faragott ajtószárnyakkal.
A templom jobb oldalán, DK-re állt az öntött réztenger. 12 bikán állt, melyek hármasával egy-egy égtáj felé néztek. Magassága 5, átmérője 10 könyök, űrtartalma 2000 bat (44000 liter, a 2Krón 4,5 szerint 3000 bat, 66000 liter). Pereme kifelé hajolt, mint a poháré vagy liliomvirágé. Két sor gömb alakú dísz futott körbe a pereme alatt, minden könyökre jutott tíz. Kiöntése, szállítása technikai bravúr. Jelentése ismeretlen (1Kir 7,23-26). A 2Krón 4,6 szerint a papok mosakodtak benne. A magassága miatt ez csak valami csapfélével képzelhető el. A bika az erő, a tenger a világmindenség szimbóluma volt.
5-5 mosdómedence volt a templom jobb és bal oldalán. 40 bat víz (880 liter) fért beléjük, kerekes állványokon voltak elhelyezve. Az állványok oldallapjait oroszlánok, bikák, kerúbok és koszorúmintázat díszítette; mindenestől rézből voltak (7,27-39). Készült még üst, lapát, hintőedény (7,40). Mindez Hírám (1Kir 7,13) vagy Húrám (2Krón 2,13; 4,16) tíruszi mester irányítása alatt, aki anyai részről Izráel egyik törzséből származott (Kit: Naftáli, Krón: Dán). A kánaáni-föníciai régészeti anyagban sok olyan tárgy van, ami hasonlít az itt leírtakhoz.
A 2Krón szerint az előcsarnok magassága 120 könyök, az oszlopoké 35+5, vagyis 40 könyök (3,4.15). Szól egy kárpitról is, melynek elhelyezését nem közli (3,15).
A Kir leírásában feltűnő az oltár hiánya, melynek létezését azonban föltételezi (1Kir 8,22.64; vö. 2Kir 16,14k). A templom előtt álló oltárt talán azonosnak tekinti azzal, amit Dávid annak idején épített (2Sám 24,18kk), így a templom és udvar elhelyezése ehhez az oltárhoz igazodott volna. A 20×20 könyök alapterületű, 10 könyök magas rézoltárnak írja le (4,1). Megemlékezik róla Ez látomása (4,47). Leírásából (44,13-17) egy árokkal körülvett, 10 könyök magas, lépcsős piramisszerű oltár bontakozik ki, melyre K felől lépcső vezetett föl. Ugyancsak Ez-ből vehető ki, hogy a templom bejárata K-re nézett (8,16; 11,1; 43,1-4; 44,1-3). Ha tehát a pap a lépcsőn K felől fölment az oltárra, szembenézett a templom bejáratával.
Az előcsarnok méretei Ez 40,49 leírásában nagyjából megegyeznek a Kir-val, egy könyöknyivel veszi nagyobbnak a mélységét. Nem szól rendkívüli magasságáról, mint a Krón, viszont megemlékezik a fölvezető tíz lépcsőfokról.
3. Története.
Építése Salamon király uralkodásának 4. évében (Kr. e. 967) kezdődött, hét évig tartott (1Kir 6,1.37k). A csatlakozó palota 13 évig épült. Ez alatt vagy után készült a berendezés (1Kir 7,13). Kr. e. 587-ig állt fenn, amikor Nebukadneccar elpusztíttatja (2Kir 25,8-17; 2Krón 36,18k; Jer 52,12-23).
Amikor a templom elkészült, átszállították bele a szövetségládát, majd Salamon fölszentelte (1Kir 8 par). Bemutatták az első áldozatokat.
A templom kincstárul is szolgált. Ezeket rabolja el Sisák fáraó Roboám idején (1Kir 14,25k). Ászá gyarapítja, majd igénybe veszi őket (1Kir 15,15-19). Ataljá államcsínye után itt rejtik el a gyermek Jóást, innen indul ki a törvényes rendet helyreállító összeesküvés, a főpap innen ad fegyvereket az összeesküvők felszereléséhez (2Kir 11 par). Jóás 23. évére (Kr. e. 813) már szükségessé válik a templom kijavítása, amit a papokkal történő vita után az Úr házába vitt pénzből elvégeznek. Jóás is hozzányúl a templomi kincsekhez, így fizeti meg a váltságdíjat, hogy Hazáél elvonuljon Jeruzsálem alól (2Kir 12 par). Amacjá idejében az izráeli Jóás rabolja ki a templomot (2Kir 14,14). A felsorolt helyeken párhuzamosan, de két különálló egységként jelennek meg az Úr házának kincsei és a királyi palota kincstára. Szükséghelyzetben a király az előbbiekkel is rendelkezik.
Jótám »felső kaput« épít a templomhoz (2Kir 15,35; vö. Jer 20,2).
Áház is hozzányúl a templom kincseihez, ugyancsak egy idegen király jóindulatának megnyerésére (2Kir 16,7-9). A templom előtti rézoltárt félretéteti É-i irányban, helyére olyan oltárt tetet, amilyet Damaszkuszban látott, amikor ott az asszír király előtt megjelent. Hazatérve ezen maga is áldozott, és parancsára ezentúl ezen kellett bemutatni a templomi áldozatokat. Letörette a mosdóállványok peremeit, eltávolította róluk a mosdómedencéket. Az öntött tengert a bikákról kőtalapzatra helyeztette. Végül megszüntet két építményt, melyekkel valószínűleg később egészítették ki a templomot (2Kir 16,10-18).
Ezékiás ismét hozzányúl a templom kincséhez (2Kir 18,15k). Érdekes, hogy nem teszi jóvá Áház beavatkozásait, annak ellenére, hogy dicséretes kultuszi reformot hajt végre (2Kir 18,1-5).
Manassé idegen istenek oltárait, sőt szobrát helyezte el a templomban (2Kir 21,1-7), amelyeket aztán Jósiás takarít el nagyszabású reformja keretében (2Kir 23,4kk). Ezt megelőzőleg már belefogott a templom tatarozásába (22,3-7).
Nebukadneccar az első ostrom (598) alkalmával kirabolja, 587-ben teljesen elpusztítja a templomot. Valamilyen áldozás a romok között is folyt (Jer 41,5). Amikor Kr. e. 538-ban hazatérnek a fogságból, akkor is először Izráel Istenének oltárát építik föl, és megkezdik rajta az áldozatok rendszeres bemutatását, megtartják a sátoros ünnepet (Ezsd 3,1-7).
4. Újabb templom építése
a) Előzmények: Círus a hazatérőknek kiadta a templomi edényeket, melyeket annak idején Nebukadneccar szállíttatott el (Ezsd 1,7-11). A hazatértek adakoztak a templomépítésre (Ezsd 2,68-70). Építőanyagot vásároltak (Ezsd 3,7), majd a hazatérést követő második Zerubbábel helytartó és Jósua főpap vezetésével ünnepélyesen lerakták a templom alapját (Ezsd 3,8-13). »Júda és Benjámin ellenségei« először ajánlkoznak, hogy részt vesznek az építésben, majd ennek elutasítása után elcsüggesztik Júda népét és a királyi udvarban is áskálódnak (4,1-5). Ahasvérós, majd Artahsasztá királyhoz följelentő levelet írnak, ezekben politikai lázadásként tüntetik föl a templomépítést. A király megtiltja az építést.
Nehéz anyagi helyzet, rossz termés, általános közöny a belső akadály. Hag és Zak rázzák föl a népet.
b) Dárius 2-6. (Kr. e. 520-515) éve között felépítik az új templomot, a régi helyén. A helytartó közbelép, a királynál megpróbálja megakadályoztatni az építést, de Dárius, Círus engedélyére hivatkozva megengedi (Ezsd 5; 6,1-15). Az építéshez anyagi támogatást is kaptak (6,4.8k). Formájáról, berendezéséről nem értesülünk. Magassága 60, egyik vízszintes mérete szintén 60 könyök (6,3). Az elsőhöz képest szegényes (Hag 2,3).
Fölszentelése örömmel történt. Beállították a papokat és lévitákat, megtartották a páskát (Ezsd 6,13-22).
Neh-ből értesülünk a templom mellett lévő erődítésről (2,8), a fenntartására szánt adományokról (10,33-39), az ezzel kapcsolatos felügyeletről (12,44-47). A templomban fejeződik be a falak felavatásával kapcsolatos hálaadó liturgia (12,40-43). Nehémiásnak visszaéléseket is meg kellett szüntetnie (13,4-13).
c) További sorsáról az intertestamentális kor irodalmából értesülünk. Jézus Sirák 50,1-21-ből megtudjuk, hogy függöny választotta el a szentek szentjét. A Makkabeusok könyveiből tudunk arról, hogy IV. Antiokhosz Epiphánész megszentségtelenítette, három és fél év után (Kr. e. 168-164) megtisztították. Gyakran szolgált erődítményül.
5. Heródes temploma
Nem a meglévő templom átépítése, hanem új templom annak helyén; ez indokolja elnevezését. JOSEPHUS FLAVIUS műveiből értesülünk róla. Ez az ÚSZ idejének temploma.
a) Építése Kr. e. 20-ban kezdődött, évtizedekig tartott (Jn 2,20), bizonyos munkák elvégzésre vártak még Kr. u. 70-ben, a templom elpusztításának idején. Nagyszabású mű, építésekor alaposan megnövelték a templomtér területét, ehhez óriási támfalakra volt szükség a völgy felé. Fehér mészkőből, márványból, sok aranyozással készült, a támfalak hatalmas, szépen faragott kőtömbökből (Mk 13,1).
Területe nem szabályos téglalap, É-i oldala hosszabb, mint a D-i, a Ny-i hosszabb, mint a K-i. ÉNy-i sarkához csatlakozik az Antónia erőd. A rómaiak innen tartották megfigyelés alatt (vö. ApCsel 21,31kk). Megközelítőleg 500×300 m, körülvéve fallal, ennek belső oldalán épületekkel, többnyire oszlopcsarnokokkal. Több kapu vezetett a területére. Jeruzsálem két városrésze között a közlekedők gyakran a templomon át rövidítették útjukat, közben nem ügyelve a hely szentségére (Mk 11,16). Külső részébe bárki beléphetett, ez volt a pogányok udvara. Itt történt a templomtisztítás (Mk 11,15 par). Az oszlopok alatt folyt a tanítás, az időjárástól védve.
Egy alacsony fal jóval kisebb területet zárt körül, rajta többnyelvű felirat, hogy nemzsidók halálbüntetés terhe mellett nem mehetnek tovább (vö. ApCsel 21,27kk). Lépcsőkön és kapukon át lehetett továbbjutni egy magas fallal (és egyéb építményekkel) körülvett belsőbb területre, ahová még nők is bemehettek, ezért asszonyok udvarának hívták. Újabb kapun lehetett az izráeliták udvarába jutni, ahová már csak férfiak mehettek. Vagy az asszonyok, vagy az izráeliták udvarának a K-i kapuja volt az Ékes vagy Szép kapu. Legbelül állt a tulajdonképpeni templomépület, előtte az égőáldozati oltár, körülöttük egy kisebb tér a papok udvara.
A templomépület alaprajza, beosztása azonos a Salamonéval. A szentek szentje üres, a szentélyben egy hétágú arany gyertyatartó, füstölőoltár, szent kenyerek asztala. Kívülről pompázatosabb, 100 könyök magas (Heródes a 2Krón 3,4-ben megadott 120 könyök magasságot szerette volna elérni).
b) A tulajdonképpeni templomépület g. naos, az egész templomegyüttes hieron. Zakariás pap természetesen a naos-ba megy be, ott kapja látomását. Jézus halálakor a naos kárpitja reped meg (Mt 27,51 per). Jézust a hieron párkányára viszi a kísértő, ami valószínűleg a templomtérnek a Kidrón völgy felé eső, szédítően magas támfala.
Ebbe a templomba viszik Jézust bemutatni. Volt elég melléképülete, hogy Anna éjjel-nappal ott tartózkodjék. Valamelyik oszlopcsarnokban kell elképzelnünk a tizenkét éves Jézust a tanítómesterek között (Lk 2,22-52). Atyja házának vallja (Lk 2,49), Jeruzsálemi tartózkodása idején itt járkál (Mk 11,27), tanítja a népet (Mt 26,55; Lk 20,1; Jn 18,20), feljár ünnepekre (Jn 5,1.14). Ebben különbözik kora szektás irányzataitól (pl. QUMRÁN), akik olyan beszennyezettnek találták a templomi kultuszt, hogy megtagadták vele a közösséget. Itt tanítva utal Ez látomására a templomról (Jn 7,14.37-39). Működése elején és végén szimbolikusan megtisztítja, azért, mert Atyja házát szereti (Mk 11,15 par; Jn 2,16k). De megjövendöli pusztulását is (Mk 13,1k par).
Az apostolok számára is magától értetődő volt fölmenni a templomba (ApCsel 3,1), így lesz csodájuk és prédikálásuk színtere (ApCsel 3). Egy ilyen alkalommal fogják el Pált (ApCsel 21,27kk), az Antónia erőd felé vezető lépcsőről mondja el nagy beszédét (21,37-40).
c) Kr. u. 70-ben a zsidó háború idején Titus katonái elkeseredett ostrom után beveszik és fölgyújtják. Szent fölszerelési tárgyait zsákmányul Rómába viszik, képük TITUS diadalívén jelenik meg. BAR QKOCHBA fölkelése után 134-ben halálbüntetés terhe mellett megtiltják a zsidóknak, hogy Jeruzsálembe menjenek.
6. A templom szentségét Isten kiválasztó akarata adja.
Az Úr színe előtt megjelenni: a templomhoz, udvarára menni. Magába az épületbe csak PAP mehetett be. A templomban végezte a főpap a nagy engesztelési szertartást a népéért (3Móz 16; 5Móz 16,16; 2Kir 21). A templom tehát a végtelen Isten különleges jelenlétének megvalósulása, jele, záloga Isten népe számára.
Évente a három nagy ünnepen kellett itt megjelenni. Távolabb lakók megelégedtek eggyel is (Lk 2,41). Később a diaszpórában élők vágya az volt, hogy életükben legalább egyszer elzarándokolhassanak Jeruzsálembe. Ünnepkor nyelvileg tarka képet mutatott a templom (ApCsel 2,9-11). Az Úr házába menni öröm volt (Zsolt 122,1). A hívő kívánkozott - és bánkódott, ha nem mehetett - Isten elé (Zsolt 42). A Zsolt-ban gyakran SIONt mondanak helyette, így nevezték azt a hegyet, amelyen állt (Zsolt 9,12; 74,2; 76,3), melyet az Úr lakhelyül kiválasztott (Zsolt 132,13). Innen segíti népét (14,7; 20,3; 128,5; 134,3). Másrészt segíti Siont (69,36). Isten népe szerette templomát (Zsolt 84) és megsiratta, amikor elveszett (Zsolt 137; JSir), várta megújulását (Ézs 51,3). Hamis hit is kapcsolódhatott hozzá, amikor azt gondolták, bárhogy viselkedhetnek, a templom, benne Isten, megvédi őket (Jer 7,1-11). Ez összefügg a prófétáknak a kiüresedett kultusszal kapcsolatos figyelmeztetéseivel (pl. Ézs 1,10-17). Ugyanakkor várták Izráel megtérése után a népek megtérését, melynek nyomán Isten házához mennek tanításért (Ézs 2,1-5; 56,7).
Amint láttuk, Jézus becsülte a templomot, részt vett népe istentiszteletében. Mint sok más esetben, itt is a lényeg becsületének helyreállítására tör (Mt 23,16-21). Lk a királyi bevonulás és a templomtisztítás között jegyzi föl, hogy Jézus sír Jeruzsálem eljövendő sorsán (19,41-44).
Megjelenése egyúttal relativizálta is a templom feladatát. A templom jelképezte Isten jelenlétét, Jézus elhozta azt. Ezért mondja, hogy nagyobb a templomnál (Mt 12,6). Ezért követőinek nem lesz szükségük egy meghatározott helyre Isten imádásához (Jn 4,20-24). A templom lerombolásáról és újrafelépítéséről szóló híres mondása (Mk 14,58; 15,29; Jn 2,19) nemcsak kereszthalálának és feltámadásának előrejelzése, hanem annak bejelentése, hogy követői benne találják meg azt a helyet, ahol Isten színe elé jutnak, a templom funkciója szerint imádatra és a kiengesztelésre. Az új gyülekezetnek már Jézusra lesz szüksége ahhoz, hogy jelen legyen Isten (vö. Mt 18,20; Jn 14,23).
Ezt megértették követői, félremagyarázták azok, akik nem akartak megtérni (ApCsel 6,13k). István beszéde világossá teszi, hogy ez már az ÓSZ-ben ott van, csak meg kell érteni (ApCsel 7,48-53; vö. 1Kir 8,27; Ézs 66,1 stb.). Így vált lehetővé a keresztyén misszió számára, hogy belsőleg elszakadjon a templomtól, miközben az apostolok buzgón jártak oda, amíg csak tehették. Így teljesedtek be Krisztusban a templom jövőjéről szóló ígéretek (Ézs 2,1-5; 56,7; Ez 47,1-12).
Ebben az értelemben válik a keresztyén közösség, sőt egyes hívő templommá, azaz Isten jelenlétének hordozójává (1Kor 3,16k; 6,19; 2Kor 6,16-7,1; Ef 2,19-22). Ez ismét csak ÓSZ-i ígéretek beteljesedése (3Móz 26,11k; Ez 37,27). Az idézett helyek ennek etikai következményeiről is szólnak. A gyülekezet alapítása építés, szakadások előidézése templomgyalázás (1Kor 3,10-17 - bölcs építőmester: utalás Salamonra?). A pogányoknak tett ígéretek is így teljesülnek (Ef 2,19-22). A megtérések következtében ez a templom épülőfélben van, »növekszik«, mint a test (Ef 4,12.16). A »ház« (az ÓSZ-ben ez a szó jelöli a templomot!) és »papság« motívuma többször visszatér (1Pt 2,4-10; Zsid 3,1-6).
A Zsid Krisztus engesztelő áldozatát ahhoz hasonlítja, ahogy a főpap bement a szentek szentjébe engesztelést végezni, csakhogy ő a mennyei szentélybe ment be - a kereszthalál és mennybemenetel összeolvad a képben (6,19k; 9,23kk; 10,19kk; 12,22).
A mennyei ház képe ott rejtőzik korábbi kijelentések mögött is (Jn 14,2k; Fil 3,20). A Jel többször visszatér a mennyei Jeruzsálemre, amely majd onnan aláereszkedik (3,12; 21,2), a mennyei Sionra (14,1; 21,10). Ugyanakkor megjelenik a földi templom is a látomásban, melyet meg kell mérni (vö. Ez 40,3.6.20.24.28.32 stb.; Zak 2,5), és amely a földi gyülekezet sorsát példázza (Jel 11,1kk).
A győztesek az új Jeruzsálem templomának az oszlopává lesznek (3,12), ill. a mennyei Sionon állnak (14,1). Amennyei templomból jön az ítélet (11,19; 14,15; 15,5; 16,1), a templom és a sátor képe váltakozik. Ebben ismét ÓSZ-i próféciák visszhangzanak (Ézs 66,6; Ám 1,2; Mik l,2kk; Hab 2,20).
A Jel döntő kijelentése azonban, hogy mindez csak kép, mint ahogy a templom már a levelekben is jelképpé változott, mert az új Jeruzsálemben nem lesz templom (21,22). Megszűnik a templomnak az a feladata, hogy jelképezze Isten jelenlétét, mert Isten és a Bárány valósággal jelen lesz: ők lesznek a templom (21,22b). Ezt jelképezi, hogy a mennyei Jeruzsálem egy monumentális szentek szentje: hossza, szélessége és magassága egyenlő (21,16). Látni fogják az ő arcát (22,4; vö. Ézs 25,6kk).
Az ősatyáknak nem volt temploma, alkalmilag élték át Isten jelenlétét egy-egy helyen (1Móz 22,16), több helyen állítottak oltárt. Az Úr azt parancsolja Ábrahámnak: Járj »előttem« - löfánaj - ugyanaz a szó, mint a szent helyen megjelenni (5Móz 16,16), a járás életvitel. A templom rendeltetése tehát átmeneti, megszűnik akkor, amikor Isten lesz minden mindenekben.
CP

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages