Történeti kritika

Teljes szövegű keresés

Történeti kritika Történettudományi módszer a történeti valóság feltárására olyan esetben, amikor a történeti tényekről csak kevés, egyoldalú, elfogult, átszínezett beszámoló maradt ránk, vagy azok műfaja alkalmatlan a tények pontos megőrzésére (monda, legenda, hősköltemény, egyáltalán valamilyen irodalmi feldolgozás). Ahogy a múltba egyre jobban visszafelé haladunk, egyre nagyobb szükség van rá, mert egyre kevesebb írásos forrás áll a rendelkezésünkre, főleg nem az eseményekkel egyidejű dokumentum, a forrásokról gyakran kiderül, hogy szájhagyomány későbbi írásba foglalásai. Veszélye, hogy minél kevesebb forrásra támaszkodik, annál inkább HIPOTÉZIS jellegű, ennek kialakítását pedig a kutatóban élő elgondolások, elfogultságok szabják meg, és ismét nem sikerül megragadni a hiteles történeti valóságot.
Mint B-kutatási módszer abból a felismerésből indul ki, hogy a) a B-i elbeszélőknek nem volt céljuk a valóság teljességének szenvtelen ábrázolása, hanem Isten cselekvésének a bemutatására törekedtek a történeti beszámolóikban, ennek megfelelően értékeltek, válogattak (ld. TÖRTÉNETÍRÁS); b) az írásba foglalást megelőzően sok anyag szájhagyományos formában élt, mint ilyen nem is a történeti emlékezést, hanem a gyönyörködtetést szolgálta.
A »kritika« nem a B kritizálására, hanem a tudományos módszerre utal: Elemez, összevet, ezek alapján igyekszik megállapítani az eredetit. Összetett módszer, társtudományait ld. BIBLIAKRITIKA, BIBLIATUDOMÁNY. Veszélye, hogy ha mint analógiákkal dolgozó tudomány, tagadja, ami a B-ban egyedi: Isten közvetlen beavatkozását a történelembe, a csodákat, Jézus testet öltését, feltámadását, a Szentlélek kitöltetését.
1. Az őstörténetekről (1Móz 1-11) megállapítja, hogy az nem modern értelemben vett történelem, hanem különböző elemekből összeállított jelképrendszer a teremtésről, az emberiségről, a kiválasztás szükségességéről. Több forrásból szerkesztették, építőanyagául felhasználták a mezopotámiai mitológia elemeit, koruk tudományos ismereteit, de mindezt olyan egységgé gyúrták, amely az egy Isten munkáját állítja elénk.
2. Az ősatyák történetéről megállapítja (1Móz 12-50), hogy azok az eredeti szájhagyomány jellegzetességeit mutatják. Kutatja a nomádok életformáját, megpróbál belőle következtetéseket levonni Ábrahám és leszármazottainak életkörülményeire. Ezt kiegészíti Kánaán és Egyiptom kutatásával.
A szájhagyomány tömörít. Több tapasztalatot egy történetbe sűrít. Ha egy motívum mégis több, majdnem azonos történetben visszatér, annak különös hangsúlya van. Ilyen az ősanya veszélyeztetése (1Móz 12,10-20; 20; 26,1-11). Arra utal ez, hogy különös hangsúllyal szól itt a szerző az emberi esendőség ellenére célba érő isteni akaratról.
A szájhagyomány törzsi eseményeket gyakran családtörténet formájában ad tovább. Ammón és Móáb népe rokon (Móáb nyelvéről tudjuk, hogy csaknem azonos volt a B-i h.-rel), mégis egészen más. Felelet rá a származásuk (1Móz 19,30-38). Népek szétválása a szájhagyományban az ősatyák szétválásaként jelentkezik (Ézsau-Edóm és Jákób). Egyes vélemények szerint Ábrahám, Izsák, Jákób három rokon törzs volt, melynek hagyományai később összeolvadtak, majd az egyesített hagyományban apa-fiú viszonyba kerültek. Az egyesített hagyomány fölvett magába kánaánira kultuszhelyekhez kapcsolódó KULTUSZ-LEGENDÁkat, kiegészült NOVELLÁkkal, így jött létre a teremtést a választott nép történetével öszszekapcsoló teológiai egység.
Annak alapján, amit a szájhagyományról tudunk, nem tagadható a pátriárkák alakjának történetisége. Amit a történeti kritika alapján a B-i történetírás építkező módszeréről tudunk (különböző anyagok felhasználása egy mondanivaló közlésére, ld. 1), nem tagadható a vonalvezetés erőteljessége.
3. Izráel történetének kezdeteire nézve is sok a szájhagyományos elem, az egyiptomi szabadulástól a bírák korának végéig, részben azon túl is. Lehet, hogy a szabadulás története egy, sőt két kisebb csoport történeti tapasztalására megy vissza (ha kettő, akkor később ezek összeolvadtak), majd a később hozzájuk csatlakozók is a maguk hitvallásának tekintették, mert így tudták elmondani, hogy ennek a szabadító Istennek a népéhez akarnak tartozni.
A HONFOGLALÁS lefolyásáról számos elméletet állítottak fel a B-i adatok alapján: századok alatt, különféle irányból különféle törzsek magányos vagy szövetséges vállalkozása (előszeretettel osztják fel őket az ősanyák szerint), esetleg csak szociális forradalom: egy addig elnyomott réteg átveszi az uralmat. Ebben megmutatkozik a módszer gyengéje: az elemzés csak elméleti rekonstrukciókhoz vezet, melyek keletkeznek és elmúlnak. Márpedig tény, hogy a) az izráeliták megérkeztek Kánaánba, b) összetartozónak érezték magukat az elválasztó tényezők ellenére, c) közös hit kapcsolta őket össze, minden kísértésük és megingásuk ellenére; ez volt az őket ostorozó próféták kiindulási alapja. A B-i beszámoló hűen elmondja Isten segítségét és a végrehajtás nehézségét is. Áll ez a Bír-re is. Megismerjük belőle a kor légkörét, bár a kutatás kimutatta: csak epizódokat tartalmaz a korszakról.
OMRI Izráel egyík legnagyobb királya volt. Mégis csak néhány sort kap (1Kir 16,23-28), mert lelkileg rossz irányba vitte népét. Utóda, Aháb is csak Illés próféta miatt kap nagyobb terjedelmet.
4. Az ev-ok évtizedekkel Jézus után keletkeztek. A történeti kritika ebből azt a következtetést vonja le, hogy Jézust nem úgy ábrázolják, amilyen ő volt, amit mondott, hanem ahogy a misszió első sikerei után az ősegyház őt látta. Ezt maguk az ev-ok érzékeltetnék azokkal a megjegyzésekkel, hogy tanítványai sem értették sok kijelentését, majd csak a Szentlélek kitöltetése után értették meg (pl. Lk 18,34; Jn 16,12-15). Így főleg a syn összevetésével keresik Jézus saját, eredeti szavait ( IPSISSIMA VERBA JESU, IPSISSIMA VOX JESU), életének hiteles eseményeit. Ez állítólag lényegesen eltér attól, ahogy az ÚSZ őt bemutatja.
Kétségtelen, hogy az ev-ok szerkesztenek, az anyag csoportosításával hangsúlyokat eltolnak, válogatnak (vö. Jn 21,25). A kutatás helyénvaló, de korlátozottak a lehetőségei. Jézus működésére összpontosul ugyanis Istennek a közvetlen beavatkozása a történelem menetébe, ami határt szab a ráció munkájának. Az elméletek nagy száma és változandósága intő jel.
Az APOSTOLOK CSELEKEDETEIRŐL ÍROTT KÖNYV láthatólag válogatás, több helyen nem vág egybe Pálnak a leveleibe foglalt saját megnyilatkozásaival. Pál öt zsidó botozásról és három megvesszőzésről beszél, három hajótörésről (2Kor 11,24k), az ApCsel egy római korbácsolásról (16,22) és egy hajótörésről (27,27kk) értesít stb. A szereplők beszédei a korabeli történetírók esetében az írók alkotásai, mellyel helyzeteket, szereplőket jellemeznek. Ezt föltételezik az ApCsel esetében is.
A történeti kritika végigkíséri a B-i TÖRTÉNETÍRÁS hatalmas ívét, a háttér feltárásával hozzásegít, hogy annak sajátos voltát világosabban felismerjük.
CP

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages