Új Jeruzsálem
Új Jeruzsálem Az ÓSZ-i, de különösen az ÚSZ-i eszkhatológia kedvelt képe. Az ÚSZ-i szóhasználat a hé anó Ierouszalém (Gal 4,26), Ierouszalém epouraniosz (Zsid 12,22) és hé kainé Ierouszalém kifejezéseket alkalmazza. A képzet gyökere nyilvánvalóan Ez 40-48 próféciájában keresendő, amely látomások alapján írja le az újonnan felépítendő templomot. Zak 2,8k látomása szerint a jövendő Jeruzsálem falak nélküli lesz, mert olyan sok ember és állat lesz benne. A képet a zsidó apokaliptika színezte ki: Isten az idők végén, amikor minden ellenségét legyőzi, újra felépíti a várost. Bizonyos képzetek szerint az új Jeruzsálem praeegzisztens, Isten a mennyben már elkészítette, és az idők végén a földre bocsátja le.
Gal 4,21-31-ben Pál apostol Hágár és Sára példáján szemlélteti a zsidó törvényvallás és a Krisztus evangéliuma közötti alapvető különbséget. A rabszolganő Hágár fiát azonosítja a sínai-hegyi szövetségkötéssel, ill. a »mostani« Jeruzsálemmel. Ezek szolgaságban vannak, mert a törvény uralma alatt állanak. A szabad úrnőnek, Sárának a fiát azonosítja az új szövetségkötéssel (diathéké), ill. a »felső, mennyei Jeruzsálemmel« (hé anó Ierouszalém), amely szabad. A mennyei Jeruzsálem mindazoknak a típusa, akik nincsenek a törvény uralma alá vetve. Amikor Pál a mostani Jeruzsálemmel nem az eljövendő, hanem a »felső« Jeruzsálemet állítja szembe, akkor ezzel azt hangsúlyozza, hogy az üdvösség jelenvaló.
A Zsid 12,18kk a sínai-hegyi szövetségkötést a Krisztus halála által szerzett, »Sion-hegyi« szövetséggel állítja szembe: »Ti (ti. a gyülekezet) a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez« (22. v.), az »angyali ezrek« és az »elsőszülöttek seregének« ünnepi gyülekezetéhez. A gondolatmenet szerint ez a hely nem csupán cél, hanem a gyülekezet már elérkezett a mennyei Jeruzsálemhez. Isten népének vándorútja onnan indult ki, és a mennyei cél felé vezet, amely megint a Jeruzsálem nevet viseli.
Jel 21,1kk szerint az új Jeruzsálem az idők végezetén fog a mennyből a földre aláereszkedni. A mindvégig kitartóknak szól a buzdítás: »aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában... felírom rá... az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét« (Jel 3,12). Az ilyeneknek tehát polgárjoga lesz az új városban, amely olyan szép lesz, mint egy férje számára felékesített menyasszony (21,2). A mennyei Jeruzsálemmel helyreáll a paradicsomi állapot, amelyet gazdag képekkel ír le a látnok (22,1-5). Nem lesz benne templom (21,22). Ezen a ponton a Jel élesen elválik az ÓSZ-i, ill. zsidó üdvváradalomtól, amely szerint a megújult Jeruzsálem megújult temploma lesz a világ minden népét egybefoglaló templom.
VG
