Úr
Úr H. 'ádón és bacaI, g. kürios. Parancsoló, gazda; magasabban álló személy vagy csupán tiszteletadó megszólítás.
1. Az ÓSZ Istenre vonatkozólag az 'ádón többes számát használja (intenzív többes, mint az 'elóhím), birtokos végződéssel (szó szerint: Uraim), ami a megszólító esetnek (vocativus) felel meg. Ezt olvasták, valahányszor a szövegben Isten neve (jahveh) állt. (Ld. ISTENNEVEK 1,6.) Máskor megállapításszerűen beszél arról, hogy Isten Úr, ilyenkor egyes számot használ (Zsolt 97,5).
2. A király megszólítása (1Sám 22,12; 2Sám 9,11; Jer 22,18; 34,5). Rabszolga ura (1Móz 39,20), a ház parancsolója (45,8), ország ura (42,30; Zsolt 105,21). Megtisztelő megszólítás (Bír 4,18), apa, testvér esetében is (1Móz 31,35; 2Móz 32,22; 4Móz 12,11). Férj (Ám 4,1).
3. Az 'ádón inkább a parancsoló, a bacal inkább a tulajdonos fogalmával társul, bár a megkülönböztetés gyakran lehetetlen. Hegy, szőlő urai (4Móz 21,28; 1Kir 16,24; Ézs 16,8), állatok gazdája (Ézs 1,3), ciszterna, föld, vagyon tulajdonosa (2Móz 21,34; Jób 31,39 h. szöveg; Préd 5,12). Férj (2Móz 21,22; 2Sám 11,26 stb.).
4. Az ÚSZ sajátossága, hogy Jézust úrnak nevezi (pl. Róm 10,9; Fil 2,11).
