Úr dicsősége
Úr dicsősége A dicsőség szó kifejezi az Isten felségét, magasztos voltát - több esetben természetfeletti fényjelenséggel is összekötve. (A h. »kábód« szó alapjelentése: nehéznek lenni, átvitt értelemben olyan valaki, aki tiszteletre méltó.) Már Izráel megjelenését megelőzően a vallásokban a theofánia (Isten megjelenése) fogalmához hozzátartozott.
Izráelben Isten megjelölésére kezdettől fogva szerepet kapott ez a szó: 2Móz 16,10; Zsolt 19,2; 29,1 - ugyanígy használja pl. az 1Kor 2,8; Jak 2,1 is.
Hitvallásként számos helyen olvashatjuk, hogy Isten dicsősége látható a világban, illetve betölti a teremtett világot: 4Móz 14,10.24; Zsolt 8,2; 19,2; 29; 96; 97,6; 115,1; 138,5; 145,5; Hab 3,3. Az ÚSZ két érdekes összefüggésben említi ezt: a kísértéstörténetben (Mt 4,8) és a teremtett világ szépségét említve, összehasonlítva Salamon dicsőségével (Mt 6,28k).
De nemcsak a természet dolgaiban, hanem a történelem eseményeiben is látható volt Isten dicsősége; ennek meglátása egyben minősítette is a megtörténteket: Isten dicsősége ereszkedik a Sínai-hegyre (2Móz 24,15kk); Kóré csoportjának pusztulását kíséri ez a szó (4Móz 17,6); a sziklából fakadó víz is ezt hirdeti (4Móz 20,1kk). Lázár feltámasztásánál említi Jézus (Jn 11,40); és Babilon bukása után is ez lesz nyilvánvaló (Jel 19,1).
Boldog tapasztalat, hogy Isten dicsősége betölti a szent sátort, majd templomot (2Móz 40,34kk; 3Móz 9,23; 4Móz 14; 1Kir 8,11; Ézs 6,3). Ezékiel látomásaiban állandóan visszatérő fordulat az Úr dicsőségének megjelenése (Ez 1,4.28; 3,23; 8,1-3; 9,3 stb.). Tehát mind a történelem, mind a kultusz eseményeihez kötődhet Isten dicsőségének a megjelenése. Annyira jellemző ez, hogy Mózes Isten dicsőségét kívánja látni (2Móz 33,18 - itt Isten neve helyett használja az Írás a dicsőség szót). Esküre való felszólítás volt: adj dicsőséget Istennek (Józs 7,19; Jn 9,24). Isten dicsőségének megsértése veszélyes, Uzzá halállal bűnhődik alapjában jószándékú tettéért (2Sám 6,5). Isten követeli is, hogy nevének dicsőséget adjanak (Jer 13,16; Mal 1,6; 2,2).
Isten dicsősége nemcsak a történelemre és kultuszra sugárzik, hanem részese a Messiás is: Ézs 4,2; Dán 7,14. Ezt megerősíti az ÚSZ is Jézussal kapcsolatban (Fil 2,5kk; 1Tim 3,16; 1Pt 1,21); sőt maga Jézus is beszél arról, hogy az Emberfia az Atya dicsőségében jelenik meg (Mt 16,26k); kéri is a maga számára az Atyától a dicsőséget (Jn 17,5). Az Ő hatása az is, hogy megjelenik Isten dicsősége a szentek között (Ef 1,18).
Az ÚSZ-ben még két nagyon jelentős kijelentést találunk:
- A Jn 1,14 a testté lett Ige dicsőségéről beszél, melyet ők Jézus életében láttak. Ennek a kijelentésnek az ad igazán nagy súlyt, hogy János ezzel az egész evangélium alaphangját adja meg: a tanítvány a földön, testben élő Jézusban, annak életében, tetteiben, sőt: szenvedésében és halálában látta meg Isten dicsőségét. A gnosztikussá váló világban ennek a kijelentésnek hatalmas mondanivalója volt.
- A Zsid 1,3 pedig azt vallja, hogy Jézus Isten dicsőségének a kisugárzása - rokon ez Jn gondolataival, ugyanis azt fejezi ki ezzel, hogy Jézusban a felséges és szent Isten a testté létel valóságában jelen volt. A kisugárzás ugyanis nem a fényjelenségre utal csupán, hanem mintegy emanáció: Isten lényének Jézus Krisztusban való megjelenését fejezi ki.
HP
