Úrnak szóló felajánlás
Úrnak szóló felajánlás Az Úrnak szóló felajánlás hátterében az a meggondolás ismerhető fel, hogy maga az emberi élet, és minden, amije van, Isten tulajdona, ezért azokkal neki tartozik. Javaiból az ember az ÓSZ törvényei szerint az ÁLDOZATban köteles felajánlani, általában azok legjavát (Neh 10,38; Ez 44,29; 45,13kk; vö. Mt 8,4; Mk 1,44 par). A felajánlásnak azonban vannak ezenkívüli formái is. Ezek lehetnek önkéntesek: ilyen módon gyűjtöttek a szent sátor elkészítésére (2Móz 25,2kk; 35,4kk). Ez olyan buzgósággal történt, hogy a gyűjtést egy idő múltán le kellett állítani a begyűlt ajándékok nagy mennyisége miatt (2Móz 36,6). Lehet azonban a felajánlás kötelező is, mint pl. a TEMPLOMADÓ esetében (2Móz 30,13k). Konkrét célja van a TIZED felajánlásának is, amely a papok megélhetését fedezte (4Móz 18,8kk; Ez 44,29k). A felajánlott áldozati javakból annak adományozója is részesedhetett (5Móz 12,18). Felajánlást kellett adni a hadizsákmányból is (4Móz 31,29kk). Az ember felajánlása is lehetséges Istennek (1Sám 1,28; Zsid 11,17; ld. még NÁZÍR). A felajánlás akkor igazán értékes, ha az hitből történik (Zsid 11,4.17; vö. Mal 3,18). (Ld. még ADOMÁNY; AJÁNDÉK)
