Út
Út Az út valahonnan valahová elvezet, a célnak megfelelően lehet választani, eltéveszteni, letérni róla, lehet kényelmes vagy nehezen járható, de mindenképpen jobb az úttalan útnál, ezért számos hasonlat, metaforikus kép alapja a B-ban. PALESZTINA szaggatott tájain jól ismerték az út jelentőségét, a sivatagba vesző csalóka út veszélyét (Zsolt 1,6), a nemzetközi utak fontosságát, hiszen több is átvezetett az országon. Hasonlatokban az életvitel, cselekvésmód és célba érés vonatkozásában fordul elő általában.
Isten a nehézségeken átvezette népét (5Móz 8,2; Ézs 43,2). Itt még a tulajdonképpeni értelemben áll. A továbbiakban metafora. A helyes életvitelre a Tőle származó bölcsesség tanít meg (Péld 4,11; 20,24). Az embernek nincs hatalmában a sorsa (Jer 10,23). Isten ellenőrzi cselekedeteit (Jób 31,4). Alaptalan panasz, hogy Isten előtt rejtve van sorsunk (Ézs 40,27 h. szöveg: utam). Isten cselekvésmódja különbözik az emberétől (Ézs 55,8).
Néha összefolyik a valóságos jelentés a célba érés metaforájával (Bír 18,5k). Ugyanígy, amikor Saulék a helyes út megmutatását a prófétától várják (1Sám 9,6.8). Már teljesen metaforikus, amikor arra tanít, hogy hagyjuk az Úrra (Zsolt 37,5), vagy megőrzi utunkat (Péld 2,8). Ugyanitt (2,9) az igazság és törvény azonos a jó úttal, vagyis egyszerre az út több vonatkozása is lehet egymást követő hasonlatok alapja.
A halál az az út, amelyen minden földi ember elmegy (Józs 23,14; 1Kir 2,2), nincs róla visszatérés (Jób 16,22).
Az út: az élet iránya, tehát az életvitel (Zsolt 1,1). Azért kell Isten rendelkezéseit megismerni, hogy azon az úton járhassunk, amelyen kell (2Móz 18,20), ez az út visz célba (Zsolt 1,6). Állandó fordulat, hogy a fiú az apa útján jár, vagy nem jár, azaz életvitelét követi, nem követi (1Sám 8,3.5; 1Kir 15,26.34; 16,2.19.26 stb.).
Isten cselekvésmódjának kezdetén a bölcsesség áll, általa teremtette a világot (Péld 8,22-35). Ez a bölcsesség kedves és békés utakon vezet (Péld 3,13.17). Ugyanezt hallottuk a törvényről is (2Móz 18,20; 5Móz 5,32k). Az Úr útjának követése azonos az engedelmességgel, törvényének megtartásával (1Móz 18,19; Bír 2,22; 2Sám 22,22; Jób 23,11), a bálványimádók nem az ő útján járnak (1Kir 11,33; 2Kir 21,22). Az Úr útja jó (1Sám 12,23; 1Kir 8,36; Jer 6,16).
Kétféle ember van, aszerint, milyen úton járnak (Jób 23,11; Zsolt 17,4; 18,22; 37,34; 119,15 - Jer 3,11; 5,4k; Mal 2,9). Van olyan út, amely nem jó, az ember saját gondolata szerinti út (Ézs 65,2), ettől óv (Péld 1,15k), a bölcsesség megment tőle (2,12), mert ennek az útnak a vége halál (2,18). Az igehirdetés feladata, hogy a rossz úttól megmentsen (Jón 3,8.10; Zak 1,4).
Természetesen nemcsak óv a rossz úttól, hanem tanít is a jóra (Zsolt 25,9; Péld 4,11; Ézs 2,3; Jer 42,3 stb.).
Ha két út van, akkor választási lehetőség is van. Az ember kötelessége és Isten által adott lehetősége, hogy a jót válassza. Ez a törvény kicsengése (5Móz 30,15k). A Zsolt élén a két útról szóló tanítás áll, mintegy eligazításul a könyv használatához (Zsolt 1). Hangsúlyozza a Péld (4,18k). Utalnak rá a próféták (Ézs 30,21). Világosan és határozottan szól róla Jézus: az életre vezető út keskeny, és kevesen találják meg; a halálba vivő út széles, sokan járnak rajta (Mt 7,13). Ez azonban nem kizárás, inkább figyelmeztetés, felhívás a nehezebb, de életre vezető út választására (vö. Lk 13,24).
A megváltásnak is útja van. Itt is az út két vonatkozása szerepel a képben: a mód, ahogyan, tehát a követendő út és a cél, ahova eljutunk: Isten. Jézus maga az út (Jn 14,5k). A szentélybe vezető utat elzárják az ÓSZ-i ceremóniák (Zsid 9,8), ezek lebontása után, Jézus teste által, ezen az új és élő úton juthatunk be (10,20).
Isten hatalma tudott a pusztában utat készíteni (Ézs 43,19), hegyeket az útból félretakarítani (49,11), az igehirdetés által a megváltó útját készíti (Mt 11,10; Mk 1,1-4), Jézusban beteljesedett, amit a Zsolt ígért (Zsolt 18,31; vö. ApCsel 2,28). Nem szűnik meg az út »életmód, követendő magatartás« jelentése sem. Ebben a legkülönb a szeretet (1Kor 12,31).
CP
