Üdvtörténet
Üdvtörténet A teológiatörténetben használt kifejezés. Hagyományos értelme az, hogy Isten az üdvösséget a történelem során, a maga üdvtervének megfelelő időrendben akarja megvalósítani, átfogva vele az egész emberiség történelmét, Ádámtól a beteljesedésig. Az üdvtörténet a múltat megértett, áttekinthetővé tett, értelmezett történelemként kívánja bemutatni. A Szentírás üdvtörténeti szemléletét elsőként Irenaeus egyházatya dolgozta ki és ő alkalmazta a doketizmus elleni küzdelemben. A 19. szd.-i írásmagyarázat a korszak történetietlen tanrendszereivel szemben újította fel, de szd.-unkban is voltak jeles képviselői.
Az üdvtörténeti látásmód nyomaival már az ÓSZ-ben találkozhatunk. Az atyák Istene a választottait kísérő Isten, aki új kultúrföldet ígér övéinek (pl. 1Móz 15). A honfoglalás értelmezéséből (az atyáknak adott ígéret beteljesedése) születik a »kis történeti credo« hitvallása (5Móz 26,5b-9), amely az atyák történetét köti egybe Izráel további történelmével. Újabb történeti konstrukciót tartalmaz a deuteronomista történeti mű, amely a dávidi dinasztia kiválasztásától elindulva lényegében az emberi bűn okozta romlás történetét írja le. A fogság utáni restaurációt a krónikás történeti mű ugyancsak Dávidra hivatkozva legitimálja. Az ÚSZ, az ÓSZ-i próféták nyomdokán haladva, az ígéretek beteljesedését látja a világtörténelem menetében (pl. Róm 9-11).
