Üldöz
Üldöz G. diókó és derivátumai. Valakit nyomon követni ellenséges, ártó, az életét tönkretevő, elpusztító szándékkal. A kifejezés használatos szó szerinti és képes értelemben is. Ez utóbbi esetben a jelentés szelídebb: egy cél követésének az intenzitását fejezi ki. Az ÓSZ-ben a fogalom elsősorban a hadászattal kapcsolatos, amikor az ellenség üldözi a menekülő sereget. Így üldözte a fáraó serege Izráel népét (2Móz 15,9), vagy egyik ember a másikat ellenséges szándékkal (1Móz 31,23). Az egyéni panaszénekekre ez utóbbi szóhasználat a jellemző, amikor a körülmények, a kialakult helyzetek és az emberek magatartása keseríti meg a hívő életét. Sok esetben nem kell feltételeznünk konkrét üldözési helyzetet (vö. Zsolt 7,2kk; 31,16; 35,3; Jer 15,15; 20,11).
Az ÚSZ-ben elsősorban Isten követeit üldözték. Ez már a próféták esetében is így volt (Mt 5,12; 10,23; ApCsel 7,52). Ugyanígy üldözték az Urat is (Jn 5,16; 15,20). Pál apostol egykor üldözte Krisztus gyülekezetét (1Kor 15,9; Gal 1,13.23; Fil 3,6; 1Tim 1,13), majd őt is üldözték Krisztus miatt (Gal 5,11; 2Tim 3,11). A hívők sorsa az üldöztetés (2Tim 3,12). Ez azért van, mert a világ gyűlöli Krisztus követőit (Mt 10,22 par; Jn 15,18kk; ApCsel 9,4k; Jel 12,13). Az üldözések közepette azonban Krisztus segítő erejét is megtapasztalja a hívő (Róm 8,35kk; 1Kor 4,12; 2Kor 4,9; 2Thessz 1,4).
