Ünnepi lakoma
Ünnepi lakoma A böjttel járó gyász- és bűnbánati ünnepet kivéve, az ÜNNEP elengedhetetlen része. Régi időben átlagember húst csak ritkán evett, többnyire csak az ÁLDOZAT bemutatása alkalmából. Erre mutat, hogy az áldozatot jelentő alapvető szó (zebah) a zbh »levágni« gyökből származik, és hogy oltárnak nevezik azt a követ, amelyen a zsákmánynak nekieső éhes nép Saul parancsára levágja a fogyasztásra szánt állatokat (1Sám 14,31-35). Az áldozattal járó lakomázásra mutat 1Sám 1,3-5.9; 2,12-17; hogy ilyenkor alkoholt is fogyasztottak, arra utal Éli félreértése (1,13). Ünnep alkalmával együtt étkeztek az együvé tartozók; ennek ünnepi jellegére mutat, hogy a tisztátalanná válók távol maradtak (1Sám 20,5k.24-26). A PÁSKA is ünnepi lakoma volt. A TIZED megadásának egyik módja, hogy az ÚR színe előtt megették; »marhát vagy juhot, bort vagy szeszes italt... egyél ott... és örvendezz házad népével együtt« (5Móz 14,22-29).
Még szintén vallásos jellege lehetett a gyermek elválasztásával járó ünnepi lakomának (1Móz 21,8). Voltak azonban egyéb alkalmai is, legalábbis azok számára, akik megtehették: Vendégek érkezése (1Móz 18,6-8; 19,3), születésnap (1Móz 40,20; Mt 14,6), menyegző (Bír 14,10; Mt 22,2; Jn 2,1-10), birkanyírás (1Sám 25,2.11; 2Sám 13,23), szüret (Bír 9,27), szerződéskötés (1Móz 26,30; 31,54). A vallási öröm és a népünnepély összeolvad a szövetségláda Jeruzsálembe szállítása (2Sám 6,19), vagy a templom fölszentelése (2Krón 7,4-8) alkalmából.
Természetesen más volt a helyzet a királyi udvarban (1Kir 5,2-8). Eszt-ben szinte minden lakoma keretében történik.
A próféták elítélték a gazdagok lakomázását, mert az a szegények rovására történt. Közben leírást is kapunk az ilyen lakomák lefolyásáról (Ám 6,4-6).
Eszkhatológikus ígéret: Ézs 25,6; Mt 26,29.
