Válás
Válás A házasság törvényes felbontása. A B-i korban ez nem volt bírósági ügy.
A B-nak a házasságra vonatkozó szemléletét a maga teljességében megtaláljuk a teremtéstörténet keretében (1Móz 1,27; 2,21-24). Eszerint a házasság egy férfi és egy nő végleges, az egész életre szóló kapcsolata. Ez a szemlélet nem mindig érvényesült az Isten népe életében. Nyilván külső hatásra gyakorlattá lett hosszú időre a többnejűség, és lehetőséget nyitottak a válásnak is. Válási joga azonban csak a férfinak volt (5Móz 24,1kk). Azt, hogy e jogot a törvény is biztosítja, Jézus indokolja: a szív keménysége miatt (Mt 19,8; Mk 10,5). Ő egyszersmind határozottan állást foglal a válás ellen (Mt 5,32; 19,6.9; Mk 10,9kk; Lk 16,18). Ilyen állásfoglalás már korábban, a próféták részéről is történt (Mal 2,14-16).
A férfi a válási jogát két esetben elveszítette:
1. Ha alaptalanul házasság előtti paráznasággal vádolta meg feleségét (5Móz 22,13-19).
2. Ha erőszakot követett el egy lányon, s azután az a törvény értelmében a felesége lett (5Móz 22,28-29).
A babiloni fogságból való hazatérés után nagy számban jöttek létre vegyesházasságok. Ezeket Ezsdrás a mózesi törvényre hivatkozva (5Móz 7,1-6) szinte erőszakkal felbontatja: kényszeríti az izráelita férfiakat, hogy elváljanak pogány feleségeiktől (Ezsd 9-10).
Pál köztudottan nem házasságpárti (1Kor 7,8). A válást azonban semmiféle körülmények között sem igazolja. Még a hívőnek hitetlennel való házasságát is fenntartani tanácsolja (1Kor 7,12kk).
