Választófal
Választófal Zárt, illetve fedett épületben a tér megosztására szolgáló közfal, szabadtéren pedig területek egymástól való elkülönítését biztosító kerítés. A fogalom g. neve meszótoikhon.
Az ÚSZ-ben az Ef 2,14-ben fordul elő, ahol Pál apostol a fogalmat átvitt értelemben használja. Az apostol képválasztása hátterében a jeruzsálemi templom belső felépítése áll. Közelebbről a pogányok udvarát az asszonyok udvarától elválasztó, mintegy mellmagasságig érő díszes falat tartja szem előtt, melyen többnyelvű felirattal ellátott táblák halálbüntetés terhe mellett tiltották meg a pogányoknak a számukra rendszeresített udvarból való továbbhaladást (vö. ApCsel 21,28k). A választófal tehát a zsidókat és pogányokat egymástól elválasztja, miközben a zsidóknál elkülönülést, a pogányoknál pedig kirekesztettséget eredményez. Az Ef 2,14 azonban átfogóbb jelentéstartalmú, s nem csupán a zsidó és pogány közötti ellentétre gondol, hanem az embernek Istennel szembeni ősi ellenségeskedésére, vagyis a választófal végső soron Isten és a Töle elidegenedett ember között húzódik, mely választófalat egyaránt építi zsidók és pogányok bűne.
Jézus Krisztus megbékíti Izráelt és a népeket Istennel: helyreállítja mind a két embertípusnak Istenhez való viszonyában a harmóniát. A választófal Krisztus általi ledöntése nem csupán békés koegzisztenciát, hanem eggyé lételt jelent (vö. Gal 3,28).
