Vár (valakire)
Vár (valakire) Olyan helyzetet vagy lelkiállapotot jellemez ez a szó, melyben az ember gondolatait, reményeit és tevékenységét egy bekövetkező esemény, találkozás uralja. A B-ban a szó előfordulásainak döntő többsége az Istennel való találkozásra vagy Isten segítségére vonatkozik.
A zsoltárokban az Istennel való találkozás a várakozás tartalma (Zsolt 33,20; 40,2; 130,5-6). Az Ézs 8,17 ugyanezt mondja, míg az Ézs 42,4 szerint Isten tanítására várnak a szigetek, az 51,5 szerint Isten karjára (segítségére) várnak hívei. A próféták szájában néha hitvallás ez a kifejezés (Mik 7,7), máskor intelem (Hab 2,3; Zof 3,8). Ugyanígy hitvallása a keresztyén gyülekezetnek a visszatérő Jézusra várni (Fil 3,20; 1Thessz 1,10), Aki egyben a boldog reménység beteljesedése is (Tit 2,13).
Említi a B a várakozást általánosságban is: az igazak várakozása örömre fordul (Péld 10,28). Panaszként is hangzik: miért várjak tovább az Úrra (2Kir 6,32k)? A földműves a termést várja (Jak 5,7), a szolgák az urukat várják (Lk 12,36). Jézus a tanítványokat utasítja, hogy várjanak a megígért Lélekre (ApCsel 1,4).
Az utolsó időkre tekintve félelmes ítéletet is lehet várni (Lk 21,26; Zsid 10,27); ugyanakkor Isten kegyelme folytán új eget és új földet is (Zsid 9,28; 2Pt 3,13).
