Varázslás
Varázslás Természetfölötti erők szolgálatba állítása a varázslást végző személy által, különböző technikák segítségével. Ésszerűsége csak politeista környezetben van, ahol az istenek hatalma korlátozott, esetenként egymással is szemben állnak. A B-ban szigorúan tilos, hiszen gyakorlatilag az egy Isten mindenható hatalmának kétségbe vonása.
A B egész környezete szinte át volt itatva a varázslásba vetett hittel. A babiloni teremtésmítosz leírja a régi és a fiatal istenek harcát. A fiatalok legnagyobb varázslója Ea-Enki, aki ezzel a hatalmával megöli az öregek közül Apszut. Tudományára megtanítja a fiatal istenek vezérét, Mardukot. Marduk megküzd Tiamattal, közben az egész idő alatt ajkai közt vörös festéket tart, ami a varázserők elhárítására szolgál. Erre szükség is van, mert Tiamat a varázserőket is beveti Marduk ellen. Végül Marduk bizonyul a hatalmasabb varázslónak, és legyőzi Tiamatot. Ezzel azonban még nem lesz főisten. Először kortársai előtt is meg kell bizonyítania tudományát. Csak amikor varázserejével eltüntet, majd újra előhoz egy ruhát, akkor választják meg főistennek.
Hasonló módon a kánaáni mitológia istenei is többször fordulnak varázstudományukhoz. Természetesen nemcsak az istenek, hanem az emberek is törekedtek a mágikus erők szolgálatba állítására, amint azt sumér-akkád szövegek bizonyítják. Izráel népére is hatott ez az elképzelés, elsősorban a köztük élő kánaániták révén. Jellemző eset a Saulé. Kiirtotta az országból a halottidézőket, jövendőmondókat, de - amikor az ÚR elvettetése miatt nem válaszolt neki - maga is halottidézőhöz fordult. Isten népe esetében a tanácstalanság, a kétségbeesés gesztusa a mágikus erőkhöz folyamodni, Istenhez térés helyett.
A törvény szigorúan, halálbüntetés terhe mellett tiltja (2Móz 22,17; 3Móz 19,26; 20,6.27; 5Móz 18,10k). Izráel történetén végighúzódik az ellene folytatott harc. Gyakran felső támogatással terjedt, mert a királyok külföldről hoztak maguknak feleséget. Ezek - és kíséretük - hozták vallásos elképzeléseiket, közülük egyik-másik nemcsak gyakorolta, de harcos terjesztőjének szegődött. Ilyen volt Aháb felesége, Jezábel (2Kir 9,22), de a folyamat Salamonnal megkezdődött (1Kir 11,1-8). A varázslás szerepel a fogságra vitel okait elemző nagy öszszeállításban (2Kir 17,17).
A mágikus praktikákra való hajlam folyamatos volt, a próféták is folyamatosan fölemelik szavukat ellene. Aligha képzelhető el azonban, hogy királyi jóváhagyás nélkül úgy belegyökeresedtek volna a társadalomba, hogy Ézs (3,2k) a megítélt és Isten által elveendő támaszok között sorolja föl. E felsorolás kétszer említi a varázslót, a többi tagja: hős, katona, bíró, próféta, vének, hadnagy, főrendű, tanácsos, ügyes mester. Látható, hogy a valódi tekintélyek között foglal helyet.
A közvetlenül Ézsaiás próféta működése után uralkodó Manassé egyéb bálványimádó intézkedései között a varázslást is visszahozza (2Krón 33,6). Jer (27,9k) is a hamis prófétákkal együtt sorolja föl a különböző mágikus praktikák gyakorlóit. Sajnos a nép előtt is tekintélyük volt, némi anyagi haszonért félrevezették azt (Ez 13,18-20). A kísértés a fogság alatt és után is folytatódott. Ézs 44,25 megint csak a varázslók ellen hirdet ítéletet (vö. 57,3). Úgy látszik, a varázslók a (hamis) próféták szerepét is igyekeztek átvenni. Látomásaikról szól a fogság utáni próféta is (Zak 10,2). Kiirtásukat Ézs kortársa is jövendölte (Mik 5,11), de még az ÓSZ utolsó prófétája is ugyanazt kénytelen ismételni (Mal 3,5). Az időről időre bekövetkező büntetések sem józanították ki azokat, akik szerették, ha becsapják őket.
Az ÚSZ egyik első jelenete, hogy mágusok hódolnak az újszülött Jézus előtt (Mt 2,1kk). A továbbiakból azonban kitűnik, hogy a babona makacsul tovább élt. A varázslással foglalkozó Simon pénzt adna azért a képességért, hogy akire ráteszi a kezét, az vegye a Szentlelket (ApCsel 8,9-24). Pál apostol csak Istentől nyert különleges hatalommal tudja kiiktatni azt a befolyást, amelyet Elimás varázsló gyakorolt a római helytartóra, aki pedig »eszes ember volt« (ApCsel 13,6-12). Itt már Palesztinán kívül vagyunk, de a mágus és álpróféta - zsidó. A hamis prófétaság és varázslás összeolvadása (Jer 27,9k; Zak 10,2), úgy látszik, folytatódott és immár exportcikké is vált.
A keresztyén misszió már nem Kánaán, hanem az egész világ varázslóival veszi fel a harcot. Tele volt velük a Római Birodalom, az utánpótlást K szolgáltatta. Pál a test cselekedetei között sorolja föl a bálványimádást és varázslást (Gal 5,20). A végidő rettenetes büntetéseinek utálatos okai között is ott szerepel (Jel 9,21; 18,23; 21,8; 22,15).
CP
