Véka
Véka Űrmérték, illetve maga a mérőeszköz.
Az ÚF-ban az ÓSZ-ben gyakran előforduló h. 'éfáh legtöbbször a »véka« fordításban szerepel. A véka neve görögül: módiosz (3Móz 19,36; 5Móz 25,14; Ézs 5,10; Mt 5,15). A B-i időkben kétféle űrmérték-rendszert különböztettek meg aszerint, hogy gabonát vagy folyadékot kívántak mérni, ugyanis annak idején a gabonát nem súly, hanem űrtartalom szerint mérték. A véka gabonamérő eszköz.
Az ÓSZ űrmértékei között alapmértékegység a véka (éfá), ami 36,92 l űrtartalomnak felel meg. Az éfá tízszerese a hómer, az ómer pedig tizedrésze (2Móz 16,35; 3Móz 5,11; 27,16; 4Móz 5,15; 11,32; Ez 45,10kk).
Az ÚSZ-ben pedig a véka (g. módiosz) 8,733 l űrtartalomnak felel meg.
A Hegyi Beszédben előforduló »véka« nem űrmértékként fontos, hanem maga a mérőeszköz lesz hasonlata egy igen jelentős igazságnak: »A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék és akkor világít mindenkinek a házban« (Mt 5,15; Mk 4,21; Lk 11,33).
