Vendég
Vendég Különbséget kell tennünk az érzelmi alapon vagy megtiszteltetésként, az élet ünnepélyes pillanataira meghívott vendég, és a kosztra-lakásra rászoruló idegen befogadása között. Ez utóbbira a VENDÉGSZERETET parancsa vonatkozik. Az együttes étkezésnek K-en mélyebb, közösségformáló hatása volt.
A vendéglátás hőfoka, szívessége különböző, ha maga a jelenség általános emberi is. Így értesülünk a már-már erőszakos, szíves vendéglátás esetéről (Bír 19,1-8), a királyi kegyosztás egy fajtájaként gyakorolt tömeges vendéglátásról (2Sám 6,19), a protokolláris, diplomáciai vendégfogadásról (2Kir 10,1kk).
Jézus példázatai az élet közismert jelenségeiből indulnak ki, így megjelenik bennük a vendég is: aki nem öltözött megfelelő ruhába (Mt 22,11), vagy aki válogat a helyek között (23,6).
Ő maga is volt szívesen látott vendég a kánai mennyegzőn (Jn 2,1-11), megtiszteltetésből meghívott Simon farizeusnál (Lk 7,36kk), vendégként is osztozott a megtérő Lévi örömében, egyúttal közösséget is vállalt a vámszedőkkel (Mt 9,9-13 par), barátként szokott betérni Lázárhoz és testvéreihez (Jn 11,1kk; 12,1).
Az apostolok utazásait a kötelező vendégszeretet tette lehetővé, ami persze sok esetben átment a szeretve tisztelt személy érzelemből fakadó meghívásába. Ennek különleges esetei: Lídia (ApCsel 16,15), a filippi börtönőr (16,34). Kényszerűen »vendégeskedik« Pál Máltán (28,7), a római keresztyének messze elébe jönnek (28,15), így mutatják ki szeretetüket, noha nem szállhat meg náluk.
A vendégeskedés közösségvállalás is, ezért kell vigyázni a bálványáldozati lakomán való részvétellel (1Kor 8,10). A feltámadott Jézus közösséget ajánl azoknak, akik megnyitják előtte az ajtót (Jel 3,20).
