Vér
Vér H. dám; g. haima.
Az ÓSZ szemlélete szerint - és ez meghatározza a vérhez kapcsolódó többi elképzelést is - »a test lelke a vérben van« (3Móz 17,11.14), azaz a vér az élet hordozója. Ezért tiltják a törvények a vér fogyasztását, evését (3Móz 3,17; 7,26k; 5Móz 12,16.23). Különlegesen hangsúlyos az emberi élet védelme, mert Isten számonkéri az ember életét, akár ember, akár másfajta élőlény ontja ki annak vérét (1Móz 9,5). A számonkérés egyik formája lehet a VÉRBOSSZÚ is (1Móz 9,6; 4Móz 35,19-27; 5Móz 19,6).
A vérnek fontos szerepe van az ÁLDOZAT bemutatásánál is. Isten rendelkezése az, hogy a vért az »oltárra adta« (3Móz 17,11), hogy engesztelést szerezzen a benne lévő lélek által. De nem csak az ENGESZTELÉSnéI lényeges a vér, mint életet hordozó anyag, hanem a SZÖVETSÉG megkötésénél is, mert itt a közösségszerző jellege domborodik ki (2Móz 24,6.8).
Mindez hasonló módon megtalálható az ÚSZ-ben is. Jakab apostol a jeruzsálemi gyűlésen javasolja, hogy a pogánykeresztyének is »tartózkodjanak a megfulladt állattól és a vértől« (ApCsel 15,20). A zsidó étkezési törvények szerint csak olyan tiszta állat húsát lehetett fogyasztani, amelyből a vért levágás alkalmával kifolyatták a földre (3Móz 17,13k). A vérontás tilalma ugyanúgy érvényes, mint az ÓSZ-ben (Mt 5,21k; Mk 10,19; Róm 13,9). A gyilkosság, az ártatlan vér kiontása szintén Isten számonkérését vonja maga után (Mt 23,35; Jel 6,10).
Az ÚSZ középpontjában a vérrel kapcsolatban azonban Jézus Krisztus vére áll: Jézus vére megtisztít minket minden bűntől (1Jn 1,7). Jézus golgotai halála egyfelől az emberek bűnéért bemutatott engesztelő áldozat (Mt 26,28; Mk 14,24; Jn 6,53-55; ApCsel 20,28; Róm 5,9; 1Kor 11,25; 1Pt 1,19). Másfelől az ő kiontott vére az új szövetség vére, amely által lép életbe az új szövetség (Mk 14,24 par; 1Kor 11,25) és amely által közösségbe kerülhetünk vele (1Kor 10,16).
A »test és vér« az ember alapvető alkotórészei, amely a földi mivoltára, származására és halandóságára utal (Mt 16,17; Gal 1,16), amely nem juthat be Isten mennyei világába (1Kor 15,20).
SzL
