Vérbosszú
Vérbosszú A közhiedelemmel ellentétben a B-ban (és más ősi társadalmakban) jogi intézmény, az emberi élet védelmére és a határtalan bosszúvágy gátak közé szorítására. Az utóbbiról szól Lámek éneke (1Móz 4,23k), ezzel szemben a törvényes mérték a bűntettnek megfelelő büntetés (2Móz 21,23-24), életet - és nem életeket! - életért.
A kezdetleges társadalom nem tudja fölvállalni minden tagjának védelmét, a gyilkos kinyomozását. Ezt a rokonságra, közelebbről a vérbosszuló rokonra bízta (4Móz 35,19). Az intézmény tehát az életet védte, ahogy a modern társadalom hivatalból üldözi a gyilkost. Ugyanakkor nem volt korlátlan. MENEDÉKVÁROSba menekülhetett az, aki szándéktalanul követett el emberölést, ilyenkor a közösség ítélt (35,24). Vigyázatlanságáért ilyenkor is bűnhődött: a főpap haláláig nem hagyhatta el a menedékvárost (4Móz 35,9-34). Ha viszont rábizonyult a szándékosság, kiszolgáltatták a vérbosszuló rokonnak (5Móz 19,12).
Ugyancsak a vérbosszú korlátozását szolgálja, hogy a bűnös helyett mást - fiát, apját - nem lehetett megölni (5Móz 24,16).
