Vetus Latina
Vetus Latina Jelentése: »Régi Latin« (ti. fordítások). Azokat a latin nyelvű B-i kéziratokat nevezzük így, melyek a r. kat. egyházban később hivatalossá vált, Hieronymus által fordított V (kb. 382) előtt készültek.
Az ÚSZ latin fordítására a kétnyelvű Rómában eleinte nem volt szükség. A keresztyénség az 1. szd.-ban inkább a görög anyanyelvű lakosságban vert gyökeret. Az 1. szd.-ban Pál és Római Kelemen, a 2. szd.-ban Justinus és Hermas, a 3. szd.-ban Hippolytus görögül írtak. Ezzel szemben a 3. szd.-tól É-Afrikában és D-Galliában igény mutatkozott a latin fordítás iránt. Az e területeken keletkezett mártír-akták és Tertullianus-idézetek mutatják, hogy - legalább töredékes - latin fordítások készültek. Először Cyprianus karthágói püspök idéz latin B-i szöveget részletesen. Lehet, hogy eleve több fordítás készült, de az is lehet, hogy az egyetlen fordítás később különféle variánsokban élt tovább. Ezek eltérő jellegére jellemző, amit Hieronymus írt Damasus pápának: »majdnem annyi variáns volt, amennyi kézirat«.
A kéziratok, töredékek és az egyházatyák idézetei alapján az ó- (régi) latin fordításokat három nagy csoportra osztják. Legelterjedtebb volt az afrikai, ezenkívül beszélhetünk európai és külön a spanyol szövegcsoportról. Főbb afrikai kéziratok: az e jelzésű Cod. Palatinus, az 5. szd.-ból, mely a négy ev-ot tartalmazza, kihagyásokkal. Bíborszínű pergamentre írták ezüstszínű tintával. Ma Bécsben őrzik. Másik a k jelzésű Cod. Boblianus, a 4-5. szd. fordulójáról, az itáliai Boblio kolostorában találták. Főbb európai kéziratok: az a jelzésű, Vercelli É-itáliai katedrálisában őrzik, a hagyomány szerint maga Eusebiusz egyháztörténetíró készítette a 4. szd.-ban. Végül a Cod. Gigas (jele: gig), egyike a legnagyobb formátumú bibliai kéziratoknak, jelenleg Stockholmban őrzik.
BJ
