Zsákmány
Zsákmány H. baz, sálál, g. akrothinia. A győzteseknek járó jutalom harc vagy háború esetében. Általában zsákmány lehetett az ember, az állatok vagy az értéktárgyak (4Móz 31,18.27; Józs 7,21; Bír 5,30; 1Sám 14,32; 27,9; 30,20; 2Sám 8,8; 12,30; 2Kir 14,14; 25,13kk). A szent háborúban, a hadiátok (herem) kimondása esetén, mindent el kellett pusztítani, azaz zsákmányra nem lehetett szert tenni (5Móz 13,17; Józs 6,18; 7,21). Ha azonban a háború nem »szent háború« volt, akkor a harcosoknak joguk volt a zsákmányszerzésre, hiszen az családtagjaik ellátását szolgálta (Ez 29,19). A zsákmányszerzés napját úgy ünnepelték, mint az aratás napját (Ézs 9,2; vö. Zsolt 119,162). Általában este osztották szét (1Móz 49,27), és az elosztás szabályait pontosan meghatározták (4Móz 31,21kk; 1Sám 30,27k). A legértékesebb részt a fejedelem vagy a király kapta (2Sám 8,12). Ábrahám a megszerzett zsákmányból önként adott tizedet Melkisédeknek (1Móz 14,18kk; vö. Zsid 7,4). A Jer 21,9-ben szereplő »ajándékul kapja az életét«, tulajdonképpen »az életet zsákmányul megkapni« jelentésű. Értelme: »magát megmenteni« (vö. Jer 38,2.18).
