Zúgolódás
Zúgolódás H. lún (nifalban és hifilben), g. gongüzó. Az ellenkezés és az ellenvélemény méltatlankodó zajongással, morgolódással való kifejezése. Az ÓSZ szerint Isten népe a pusztai vándorlás idején több ízben is morgolódással fejezte ki nemtetszését. Így zúgolódtak Mózes és Áron ellen (2Móz 15,24; 16,2.7-10; 17,3; 4Móz 14,2-17,20; 21,5; vö. 1Kor 10,10). Mózes ellen zúgolódott Mirjám és Áron (4Móz 12,1.8), valamint Kórah és csoportja (4Móz 16,1kk). A honfoglalás után Józsué és általában a vezetők ellen zúgolódott a nép (Józs 9,18). A szőlőmunkások a szőlősgazda (Isten) jósága miatt zúgolódtak (Mt 20,11), de hallunk arról is, hogy az írástudók és a farizeusok Jézus (Lk 15,2; Jn 6,41), ill. tanítványai ellen zúgolódtak (Lk 5,30). Krisztus engedelmességének példája zúgolódás nélküli keresztyén életre serkenti a hívőket (1Kor 10,10; Fil 2,14; 1Pt 4,9; Júd 16).
