Absalom
Absalom – vagy Absolon ('atyám a béke') zsidó királyfi (2Sám), Dávid harmadszülött fia a gesuri Maáká1tól. Húga, Támár2 meggyalázásáért bosszúból megölte idősebb féltestvérét, Ámnont, ezért évekig száműzetésben élt anyja szülőföldjén. Joáb közbenjárására apja végül megbocsátott neki. Hazatérve ~ már mint a trón várományosa igyekezett a népet és az előkelőket maga mellé állítani, majd Áhitófel támogatásával Hebronban királlyá kiáltatta ki magát, s lázadást támasztott apja ellen. Dávid és hívei menekültek Jeruzsálemből; ~ a nép előtt tette magáévá apja hátrahagyott ágyasait, hogy a hatalom átvételét demonstrálja. Husai ravasz tanácsára lemondott az azonnali üldözésről, amit Áhitófel javasolt, így időt engedve az ellentábornak, hogy a Jordántól keletre összeszedje erejét. Mahanáimnál, a döntő csata előtt Dávid meghagyta seregének, hogy fia életét kíméljék, Joáb mégis keresztüldöfte ~t, amikor az, öszvérháton menekültében, hosszú hajánál fogva fennakadt egy faágon. – A húga miatti nézeteltérés nyilvánvaló módon kezére játszik ~nak, hogy az útjában álló elsőszülöttet, Ámnont bosszú jogcímén félreállítsa. A hiú, gőgös és becsvágyó ifjú makacsul tör a trónra, de igazán csak a bölcs és ravasz Áhitófelnak köszönheti kezdeti sikereit; a hatalomtól megszédülve már nem hallgat támogatójára (ez az Úr büntetése, aki megzavarja ítélőképességét), s a bukás nem is marad el. – A lázadás történetét Dryden Absalom és Áhitófel c. epikus művében dolgozta fel; a mű voltaképp allegorikus politikai szatíra, ~ alakjában Monmouth herceg, II. Károly fattyú fia rejlik, akit a törvényes trónörökös, II. Jakab („Dávid”) ellenében akart kijátszani a ravasz Shaftesbury lord („Áhitófel”). Tirso de Molina ~ bosszúját Támárért, Calderón pedig lázadását és bukását választotta egy-egy dráma témájául; mindketten úgy tekintik ezeket az eseményeket, mint Dávid büntetését Betsabéval való vétke miatt. – A festők számára ~ halála volt a legvonzóbb téma (Michelangelo, Carracci, Luca Gordano, Rembrandt); olykor megfestették azt a jelenetet is, amikor lakomázó fivérét megöli (Lotto, Guercino), ill. amikor apja átöleli bocsánata jeléül (Tiepolo). 
[III. B1]
)
[III. B1]
