Dán
Dán – ('bíró') Jákob1 fia kedves feleségének, Ráchelnek szolgálójától, Bilhától (Ter). Névadója lett a tizenkét izraeli törzs egyikének, amely a honfoglaláskor délnyugaton kapott szálláshelyet, de az amoriták fenyegetése miatt végül messze északon telepedtek meg. A tizenkét pátriárka testamentuma c. apokrif írásban a neki tulajdonított végrendelet elején ~ arról szól, hogy vak irigység és gyűlölet forrt benne testvérük, József1 ellen, s Béliál sugalmazására azt képzelte, hogy ha megöli őt, akkor apjuk szeretete feléje fordul. Ezek alapján inti fiait és unokáit, hogy ne engedjenek az indulat és a hazugság szellemének. 
[II. C3]
)
[II. C3]
