Éva
Éva – (Ter) az emberiség ősanyja; a teremtéstörténet első változatában (1,26–31) Isten egyszerre teremtette meg férjével, Ádámmal, míg a második változatban (2,21–25) álmot bocsátott a férfira, és az oldalbordáját kivéve abból alkotta meg ~t. Nevét férje adta neki, ez héberül Havva, s azt jelenti: „minden élők anyja”. A kígyó csábítására ~ ízlelte meg elsőként a tiltott fa gyümölcsét, s ő vette rá Ádámot a bűnre. Büntetése az Édenkertből való kiűzetésen és a halhatatlanság elvesztésén túl az lett, hogy neki és minden nőnek fájdalommal kellett szülnie gyermekeit. – Az a kitétel, hogy Isten az embert „a maga képére teremtette, férfinak és asszonynak teremtette” (1,27), valamint hogy férje a keleti anyaistennők szokott titulusával ~t minden élők anyjának nevezte, arról árulkodik, hogy a hagyomány ősibb, még a matriarchális időkből való rétegében ~ sokkal magasabb rangot élvezett, talán egy Heba nevű hettita istennővel volt azonos. A későbbi patriarchális szemlélet egyében keletkezett második teremtéstörténet ezért is igyekszik lefokozni és a férfi származékának feltüntetni a nőt. Egyes midrások nem is Ádám bordájából eredeztetik, hanem a farkából; azt állítják ugyanis, hogy az állatokhoz hasonlóan előbb az embert is farokkal teremtette Isten. Úgy tartják továbbá, hogy Ádám első asszonya nem ~ volt, hanem Lilith, ám ez otthagyta férjét. Isten ekkor Ádám szeme láttára, ízről ízre alkotta meg az első ~t, de a férfit annyira kiábrándította az élmény, hogy rá sem akart tekinteni a kész műre; a Teremtő ekkor folyamodott az altatásos műtéthez. Az Ádám élete c. apokrif irat szerint nemcsak az almaevésre csábította el az első asszonyt a kígyó, illetve a benne megbúvó Szamáel, hanem közösült is vele, és ez alkalommal Káint nemzette. A bűnbánattól marcangolva ~ elvonult a tenger partjára, s Isten megkönyörült rajta, Mihály vezetésével tizenkét angyalt küldött, hogy a szülést levezessék. – Mind a középkori misztériumjátékok, mind a későbbi, ismert irodalmi feldolgozások ~t okolják az emberi nem bukásáért, s kicsinyes „női” tulajdonságokkal, kíváncsisággal, hiúsággal, kacérsággal motiválják, hogy engedett a Sátán csábításának, s hogy férjét is a bűnre vitte. (A Biblia egyébként nem beszél sátánról, csak kígyóról!) Ezt a szempontot képviseli hangsúlyozottan Milton Elveszett Paradicsom c. eposza, amit a költő életrajzi okokból érthető enyhe nőgyűlölete is motiválhat. Byron Káin c. drámájában a rezignált Ádám helyett ~ mondja ki a szörnyű átkot testvérgyilkos fiára. Madách Az ember tragédiája c. drámai költeményében, a történeti színek során ~ az ezerarcú nő, odaadó szerelmes, hű hitves, hetéra, apáca, kikapós asszony és más, hol segítő, hol visszahúzó erő, de mindig társa és kiegészítője a férfinak, Ádámnak. Shaw Vissza Matuzsálemhez c. ötrészes drámájának első részében ~, férjéhez hasonlóan, nem tud megbékélni sem az örök élet nyomasztó perspektívájával, sem azzal, hogy véletlen, baleset okozta haláluk véget vethet az emberi nemnek. Amikor a kígyó felvillantja előtte a lehetőséget, hogy gyermekeket szülhet, s a véges élet is elég fenntartani az emberiséget, habozás nélkül eszik a tiltott gyümölcsből, s Ádámot is könnyen ráveszi erre. – A keresztény művészetben ~ ábrázolása igen ritkán különül el lásd Ádám megjelenítésétől. 
[I. A2]
)
[I. A2]
