kerubok
kerubok – mennyei lények az Ószövetség könyveiben. Más-más leírások szerint két, ill. három pár szárnyat hordtak; a frigyládát díszítő két kerub arany szobrán egy, Ezékiel látomásában négy (ti. négyfelé tekintő) arcuk volt, mégpedig emberé, ököré, oroszláné és sasé, lábaik kerekek vagy kerekeken álltak, a kerekeket és a szárnyakat szemek borították. A ~ minden esetben egy mozgó, helyváltoztató Istennel vannak kapcsolatban; a frigyládán a trónját hordozzák, az ezékieli vízióban minden irányban gördülő harci szekerét alkotják; zsoltárutalások szerint mintha sebes paripák gyanánt száguldanának vele. A bűnbeesésről szóló történetben az Éden kertjének kapuját, tehát az Élet fájához vezető utat ~ őrzik lángpallossal. – Az eltérő, főleg állati elemekből összetett ~ mezopotámiai előképekre mennek vissza, leginkább a nevükben is rokon karibikra. Ezek alacsonyabb rendű istenségek, afféle védőszellemek voltak, akiket emberalakban, de szárnyakkal és sas, bika vagy oroszlán fejével ábrázoltak, gyakran az életfa őrzőiként. A ~ távolabbi rokonai a keleti mitológiák olyan kompozit-lényei, mint a szfinx vagy a kiméra. Akárcsak a szeráfok, a ~ eredetük szerint is határozottan különböztek az angyaloktól, ennek ellenére idővel mind a zsidó hagyomány, mind a keresztény teológia az utóbbiak közé sorolta, sőt egyenest a mennyei hierarchia csúcsára állította őket. – A keresztény művészet főleg az Édenkertből való kiűzetés jelenetében ábrázolja a lángpallost csóváló két kerubot, mégpedig szigorú arcú angyalok alakjában. Más esetekben az ezékieli leírás elemeit igyekszik a művész a lény alakján összezsúfolni.
