Mária

Teljes szövegű keresés

Mária1 – ('keserűség') Jézus anyja, a hagyomány szerint Jóákim2 és Anna3 leánya (evangéliumok). A Dávid házából való József2 jegyese volt Názáretben, amikor Gábriel arkangyal hírül adta neki, hogy fiút fogan a Szentlélektől, aki népének megváltója lesz, és Jézusnak kell hívni. ~ szűzen szülte meg gyermekét egy istállóban Betlehemben, ahová népszámlálási összeírás miatt kellett mennie Józseffel. Heródes1 üldözése elől Egyiptomba menekültek, majd Názáretben telepedtek meg. Fia felnőttélete során ~ ritkán szerepel az evangéliumokban (pl. a kánai menyegzőn), s akkor sem mindig kedvező beállításban. Egy ízben ő és Jézus testvérei Jézusért jöttek, miközben az egy tömegnek prédikált, hogy erőszakkal hazavigyék, mert hitelt adtak a jeruzsálemi írástudók vádjainak, miszerint Jézus megzavarodott, és az ördög segítségével művel csodákat (Mk 3,21–30). János1 evangéliuma a kánai mennyegző epizódja révén ~nak a fiába vetett bizalmát érzékelteti, s tőle tudjuk azt is, hogy Jézus a kereszten kedves tanítványának, azaz Jánosnak gondjaira bízta anyját, aki ott állt fia keresztjének tövében. – A korai apokrif iratok, főleg a Jakab-ősevangélium és Pszeudo-Máté részletesen írnak ~ fogantatásának előzményeiről, gyermekkoráról és eljegyzéséről, mások halála utáni mennybemeneteléről. Ezeken és más legendás írásokon alapultak a latinul verselő Hrotsvita apácának (X. sz.) s másoknak átfogó művei, amelyekből az igen népszerű „Mária élete” könyvtípus kialakult. Korábbi legendákat foglalt egybe Jacobus de Voragine Legenda Aurea c. középkori gyűjteménye: itt ~ halálának közeledtén angyal hoz pálmaágat a Paradicsomból, s a tizenkét apostol egyazon pillanatban tér vissza, ki-ki a maga térítőútjáról. ~ sírjánál három napig virrasztanak, akkor Jézus megjelenik, anyjának lelkét egyesíti testével, magával emeli a mennybe, és ott királynővé koronázza. Ugyancsak a középkorban alakult ki a „Mária-csodák” és a „Mária-legendák” típusa; ezek a többnyire verses, sokszor magas irodalmi színvonalú gyűjtemények (pl.a spanyol Gonzalo de Berceo és Bölcs Alfonz király művei) igen vegyes eredetű motívumkészletből építkeztek annak jámbor bizonyítása érdekében, hogy az Istenanya mindig csodásan megsegíti azt, aki jámbor hittel könyörög hozzá. A keresztény középkorban ~ tiszteletére sok himnusz született, a legismertebb a fia keresztje tövében álló anya fájdalmát festő Stabat Mater (Jacopone da Todi verse), mely ugyancsak típust teremtett, a Mária-siralmakét, s ennek példája becses költői és nyelvi emlékünk, az Ómagyar Mária-siralom. Az eszményített lovagi nőideálnak kijáró hódolatot ~ főleg provanszál és német költőktől kapta (Peire Cardenal, Rutebeuf, ill. Konrad von Würzburg és Reinmar von Zweter), de lírai vallomásokra ihlette Villontól Rilkéig fél évezred számos költőjét is. Nagy volt ~ szerepe a középkori mirákulumokban s (kisebb mértékben) a passiójátékokban; a műfaj késői örököse Claudel Angyali üdvözlet c. misztikus drámája, amely két nővér ellentétes sorsában érzékelteti ~ titokzatos befolyását a lélekre. – Amióta az efezusi zsinat (431) ~t Istenanyának nyilvánította, kultikus tisztelete töretlen, legalábbis a katolikus országokban, és ábrázolásainak számbeli és műfaji gazdagságát egyedül Jézusé múlja felül. A leggyakoribb típus a kisded gyermekét tartó anya, ez a keleti egyházban a görög Theotokosz ('Istenszülő'), Nikopoia ('győzelemszerző') s hasonló neveken, a nyugatiban az olasz Madonna ('asszonyom') néven ismeretes. Ennek is vannak altípusai, pl. a szoptató vagy a várandós ~, az alázatos Madonna (gyepágyon ül, a szabadban), a trónon ülő Madonna; a kettős kiegészülhet Józseffel (Szent család) vagy Annával vagy a gyermek Keresztelő Jánossal, olykor ezek közül több is jelen van; a trónt angyalok vagy szárnyas angyalfejek foghatják körül, főleg a bizánci és a korai nyugati képeken. A reneszánsztól a Madonna-képek egy része ugyancsak benépesedett, a trónoló anyát a különféle szentek kisebb-nagyobb csoportjai veszik körül (e típus olasz neve Santa conversazione, 'szent társalgás'). A keleti képek fenséges merevsége a nyugati művészet Madonna-képein századról századra oldódott, és az anya-gyermek viszony emberi bensősége váltotta fel. Megjelentek meghitt mozzanatok is: ~ a gyermekét mosdatja, vagy a ruháját mossa, varrja; egy e századi kedves képen az anya a térdére fektetett Jézuskát fenekeli, akinek eközben leesik a glóriája… A ~nak szentelt megszámlálhatatlan táblakép vagy életének legendás mozzanatait ábrázolja (születése, felajánlása a Templomban hároméves korában, eljegyzése Józseffel, a feltámadt Jézus megjelenése előtte, majd halála, mennybemenetele, megkoronázása a mennyben fia által), vagy a az evangéliumokból ismert jeleneteket: az angyali üdvözlet (Jézus születésének hírüladása), látogatása Erzsébetnél, Jézus születése (a gyermek a betlehemi jászolban, a pásztorok imádása, a napkeleti bölcsek imádása), Jézus bemutatása a Templomban, Jézus körülmetélése, menekülés Egyiptomba, a tizenkét éves Jézust meglelik a templomban, fiával a kánai menyegzőn, állva a keresztfa tövében, majd ölében a halottal (Piet, sok szobor is), a Szentlélek eljövetele. Külön típus az Apokalipszis jövendölésein (Jel 12) alapuló ~-ábrázolás, a „Napba öltözött asszony”, aki a holdsarlón áll, és fejét tizenkét csillag veszi körül, a Mater Dolorosa avagy „Hétfájdalmú Szűz”, akinek szívébe hét tőr van döfve, utalásul Simeon2 jövendölésére (Lk 2,35), vagy a Szeplőtelen fogantatás ~ja, aki a földgömbön áll, s lábai alatt kígyó tekereg (Isten mondta a Kígyónak a bűnbeesés után: „Ellenkezést vetek közéd s az asszony közé… ő széttiporja fejedet”.) Máriát az európai művészetben szép, ifjú, szelíden komoly arcú, fehér arcbőrű, barna vagy fekete hajú nőnek ábrázolják élénk színű, főleg kék és bíbor köntösben. (A Pietàkon vagy a kereszt tövében természetesen kissé idősebbnek mutatják). Ritkaságként megjelentek már a középkorban a „Fekete Madonnák” (pl. a híres częstochowai kegykép), amelyeket az Énekek Énekének ez a sora ihletett: „Barna a bőröm, mégis szép vagyok”. (1,2) A kereszténység világméretű elterjedése óta természetes, hogy más földrészeken az Istenanya és gyermeke a szentképeken sárga, barna vagy vörös bőrű, és keleti, indián vagy negroid vonásokat visel. – A középkorban gregorián dallamokra énekelt ~-himnuszokat később profán komponisták is megzenésítették, a Stabat Matert többek közt Pergolesi, Haydn, Rossini, Dvorák és Szymanowski. Monteverdi legnagyobb egyházzenei alkotása a Vespro della Beata Vergine, a ~-vecsernye. Bach Magnificatja ~ hálaadó énekén (Lk 1,46-55) alapuló nagy oratorikus mű. [V. D2]

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages