Mária Magdolna
Mária Magdolna – (evangéliumok) egyike az asszonyoknak, akik gyakran kísérték Jézust és az apostolokat, és „vagyonukkal szolgálának neki”. A Magdolna (Magdalena) névelem melléknév, amely utóbb önálló női név lett, tkp. Magdala városából valót jelent. Valaha Jézus hét ördögöt űzött ki ~ból. ~ ott állt a keresztfa tövében, ő ment elsőként a sírhoz húsvét vasárnap hajnalán, s neki jelent meg először a feltámadt Jézus. – A bibliai tényektől függetlenedett köztudatban ~ bűnbánó nő, a képzőművészeti ábrázolásokon fedetlen mellét lehulló haja takarja el, előtte koponya és feszület a vezeklés jeleként, kezében olajostégelyt tart. Ezek a mozzanatok elárulják, hogy a késői hagyomány ~t azonosította azzal a meg nem nevezett parázna asszonnyal, aki Simon5 lakomáján könnyeivel öntözte és olajjal kente Jézus lábait, s ezért bűnbocsánatot nyert. Ezt a tévedést nyilván egy névazonosság segítette elő, a betániai Mária2 ugyanis hasonlóképp kente meg Jézust saját házában. A bűnbánó ~ legendája Itáliában alakult ki a középkorban a vezeklő és kolduló rendek szellemi hatására. Jacobus de Voragine Legenda Aurea c. középkori gyűjteménye szerint ~ János1 elhagyott menyasszonya volt; a zsidók utóbb Mártával és Lázár1ral együtt kormány nélküli bárkán kitaszították a tengerre, és a lélekvesztő Massiliánál (ma Marseille) ért partot (itt is nyilvánvaló ~ és Mária2 alakjának egybeolvadása). Sok viszontagság után Lázár a város püspöke lett, ~ pedig harminc éven át vezekelt egy barlangban, s imái közben angyalok emelték el a földről. Ereklyéit a szaracénok elől a burgundiai Vézelay apátságába menekítették. A középkorban ~t himnuszok ünnepelték, gyakran mint a kereszt tövében síró asszonyt; a passiójátékoknak is állandó szereplője volt. Goethe Faustjának második részében, a zárójelenet mennyei karában ő a Magna Peccatrix a bűnbánó nők között. Hebbel Mária Magdolna c. drámájának hősnője, Klára a kispolgári erénymánia áldozata: mivel hitvány vőlegénye faképnél hagyta várandós állapotában, csak a halálba menekülhet a szégyen elől. – Mint fentebb láttuk, ~ a vétkeit bánó bűnös nő képi megjelenítője lett, s így látható Piero di Cosimo, Tiziano, Tintoretto, Van Dyck, El Greco, Gentileschi, Giordano stb. festményein. Romano, Tintoretto, El Greco, Vos és Le Brun megfestették (mint láttuk, tévesen) abban a jelenetben is, amikor olajjal öntözi és hajával törli Jézus lábait. Valódi evangéliumi közlésen alapul a vele kapcsolatos másik népszerű képtípus, a „Noli me tangere” ('Ne érints'). Itt a feltámadt Jézus áll mellette, aki váratlanul jelent meg neki (előbb, mint bárki másnak!), s míg ~ önfeledten nyúlna feléje, a Mester tiltóan emeli fel a kezét (Amadeo, Correggio, Dürer, Reni, Ribera, Cano, Jordaens, Rembrandt, Vouet). – ~ címen Bononcini és Massenet írt operát.
