Mika
Mika – vagy Micha, Mikajehu ('ki olyan, mint Jahve?') efraimi férfi (Bír), aki anyja ezerszáz ezüstjéből egy-egy istenszobrot vésetett, ill. öntetett, és más szertartási kellékeket, efódot és teráfot készíttetett, majd házi szentélyéhez egy Betlehemből való kóbór lévitát fogadott fel papnak. Amikor Dán törzsének hatszáz harcosa eredeti déli szálláshelyéről észak felé vonult, hogy Lais városát birtokba vegye, út közben ~ házából erőszakkal magukkal vitték az egész szentélyt, s a lévita önszántából követte őket. – Jóllehet ~ ténykedése a mózesi törvények legszigorúbb előírásaival ütközik, az Írás nem ítéli el igazán, csak annyi megjegyzést tesz, hogy akkoriban „nem volt még király Izraelben, hanem ki-ki azt cselekedte, amit jónak látott”. A történet a bírák korának elejére vet fényt, amikor (és még azután is hosszú ideig) valóban semmiféle szabályozása nem volt a kultuszoknak.
