Sátán

Teljes szövegű keresés

Sátán – a Gonosz, az ördög, ill. az ördögök fejedelme a keresztény gondolatkörben. A héber név ellenfelet jelent, de a Biblia ószövetségi részében a ~ csak kétszer jelenik meg (Jób l–2 és Zak 3,1–2), és csupán afféle „közvádló” az Úr udvartartásában, akinek tiszte az emberek valódi értékét firtatni. Jézus korában már, amikorra a perzsa dualizmus hatása erősen érezhető lett a zsidó hitvilágon, ~ valódi ellenlábasa Istennek, a nagy kísértő (pl. Jézus megkísértése a pusztában), az ember testi és lelki romlására törő tisztátalan lelkek parancsolója. – Milton Elveszett Paradicsom c. eposzában ő a vezére az angyali seregnek, amely a teremtés után gőgjében fellázadt az Úr és a hozzá hű angyalok ellen; legyőzetésük után az Úr a pokolba zárta őket (akár Zeusz a titánokat a Tartaroszba). A ~ bosszúból az ember megrontására tör, a kígyó alakját felöltve bűnre csábítja az első emberpárt. (Az édenkerti kígyót először a midrásirodalom azonosította a ~nal, pontosabban Szamáellel; a keresztény ókor is hasonlóképp vélekedett, s ezt talán a János1nak tulajdonított szavak segítették elő: „És megfogá a sárkányt, a régi kígyót, ki az ördög és a sátán.” (Jel 20,2) Sikere mégsem diadal, mert Mihály arkangyal vigaszt nyújt a vétkeseknek, megmutatván a jövőt és Jézus megváltó halálát. A ~ alakja egyébként Miltonnál nem nélkülözi a fenség jegyeit; igazában rezignált hős, aki kezdettől látja harca reménytelenségét, s legfőbb büntetése a lelkifurdalás lázadó társainak veszte miatt. Klopstock még a létébe vetett valódi hittel formálta meg a ~ alakját a Messiásban; a romantika korától fogva az ördögök fejedelme esztétikai, gondolati elv csupán. A múlt század derekára a ~ már nemcsak Isten egyenrangú ellenfele, de néha ő az igazabb, a méltányosabb és méltóságteljesebb kettőjük közül. Az ördög megváltásának teljesen eretnek gondolata már az egyébként hívő Klopstocknál is felmerült, s visszhangzik Vigny (Éloa) és Hugo költeményeiben (A Sátán vége). Az utóbbiban a ~ kihullt szárnytolla Isten pillantására női angyal lesz, a Szabadság, aki semmivé teszi a ~ gyűlöletét, és előbb az embereknek, majd a bukott angyaloknak is megváltást hoz. Lermontov A démon c. epikus költeménye a ~ szerelmi megváltásáról szól, egyebütt megtérésről vagy önmegsemmisítésről olvasunk (Leconte de Lisle, Blunt). Mások szerint a ~ oly magasan áll, hogy nincs is szüksége megváltásra; Carducci és Baudelaire himnusszal ünneplik, a sátánosság a századvégi dekadencia obligát póza lesz. Shaw (Ember és felsőbbrendü ember) számára a ~ a lélek, az egyén szuverenitásának záloga. Anatole France-nál (Az angyalok lázadása) a ~ fölénye oly vitathatatlan, hogy még fellázadni sem akar az Ég ura ellen, mert tart tőle, hogy ha győzne, éppoly zsarnok elnyomóvá válna, amilyen Jehova. Szatirikus és komikus vonásokkal szerepeltették Mark Twain (A titokzatos idegen) és Bulgakov (A mester és Margerita c. regényében Woland alakjában), míg Bernanosnál (A Sátán napja alatt) reálisan, legalábbis pszichológiailag létező lényként találjuk. – A ~nak az ókortól fogva számos más megnevezése ismeretes: Szamáel Beliál, Szemjasza, Asmódeus, Belzebub, Belfegor, Lucifer, Dis, Mephistopheles, Plutó. – A keresztény művészetben a ~ három bibliai jelenetnél tűnik fel: a bűnbeesés képein kígyó, amelynek többnyire emberi feje, néha emberi felsőteste van; Jézus megkísértésénél denevérszárnyas emberalak; az apokaliptikus ábrázolásokon a bibliai leírásnak megfelelően hétfejű, tízszarvú sárkány.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages