Junius Brutus
Junius Brutus – eredeti nevén Lucius Junius, az utolsó római király, Tarquinius Superbus húgának fia. Ambiciózus és eszes ifjú volt, de hogy zsarnok nagybátyjának gyűlöletét magára ne vonja, bárgyúnak tetette magát (ezért ragadt rajta a Brutus melléknév); a király valóban bizalmába fogadta, s az ő kíséretében küldte két fiát, Titust és Arrunst Delphoiba, hogy Apollón szentélyétől jóslatot kérjenek. Mikor a jósnő a királyfiak kérdésére kijelentette, hogy az lesz majdan Róma ura, aki először csókolja meg anyját, ~ színleg elbotlott, és estében megcsókolta a földet, amely mindenek szülőanyja. És valóban ő lett Róma első konzulja, amikor Lucretia tragédiája nyomán keresztülvitte, hogy a római nép száműzze a Tarquiniusokat, és a királyság helyett a köztársasági államformát válassza. Két fia, Titus és Tiberius, nem sokkal utóbb bűnösnek találtatott egy restaurációs összeesküvésben; ~ hajlíthatatlan jellemének legnagyobb próbája volt, hogy a többi vádlottal együtt saját fiait is halálra ítélte, és végignézte kivégzésüket. Életét is honvédő harcban végezte, a Tarquinius-fiak elleni csatában, az Arrunsszal vívott párharcban. – ~ az egyik legfényesebb név a „római jellemek” sorában, bár alakja mondai vonásokat is őriz; méltó volt hozzá távoli leszármazottja és nevének örököse, Caesar nagy ellenfele, Marcus Junius Brutus.
