Achilles
Achilles – görögösen Akhilleusz, Péleusz fia, a görög sereg legkiválóbb vitéze, szerepel a Troilus és Cressida című színműben is. Shakespeare nem a homéroszi előadást, hanem Benoît de Saint-Maure középkori prózaművét, a Trója-regényt követte darabjában; nála ~ nem az az eszményi hős, akit az Iliászból ismerünk. Nem az Agamemnontól elszenvedett méltatlanság miatt megsértődve vonult el a harctól, hanem (a már az ókorban keletkezett mondaváltozatnak megfelelően) azért, mert szerelmes volt Polyxena trójai királylányba, és a kezéért cserébe titkon semlegességet ígért az ellentábor vezérének. Ezt a hiú, felfuvalkodott és nem túl elmés embert Ulysses ügyes érvei megingatták elhatározásában, de egy trójai üzenet újra lehűtötte felbuzdulását. Pajtásának, Patroclusnak halála után gyilkos harag támadt benne Hector ellen, de nem becsületes párviadalban győzte le nagy ellenfelét, hanem orvul meglepve valósággal lemészároltatta tízfőnyi csapatával. – A középkorban, főleg Vergilius hatására, a Trója-párti szemlélet lett általánossá, ennek jegyében vált a forrásokban és Shakespeare drámájában is hitvány és kisszerű alakká a görögség legjelesebb hőse. Bosszús vezértársai a gőgjét vetik szemére, holott inkább csak hiú és kényeskedő, a mocskosszáju Thersitestől eltűri az arcátlanságot, s határozottan mulattatónak találja ezt a másoktól oly mélyen megvetett alakot.
