Alonso
Alonso [alonzó] – nápolyi király A vihar című színműben. Antonio2 ösztönzésére csapataival bevonult Milánóba, s így hozzásegítette az árulót, hogy a hercegi trónt elorozza bátyjától, Prosperótól. Tizenkét esztendő múltán, amidőn lányának, Claribelnek esküvőjéről ~ Tuniszból Nápoly felé tartott udvarnépével, hajójuk szörnyű viharba került és elsüllyedt; a király és kísérete partra vergődött, de ~ fia, Ferdinand1 nem volt közöttük. A király azt hitte, hogy fia a tengerbe fúlt, és kétségbeesése nem ismert határt, hű öreg tanácsosának, Gonzalónak vidám fecsegése sem tudta vigasztalni. Bűnbánat ébredt benne, hogy valaha közreműködött Prospero vesztében; nem is sejtette, hogy hálátlan hajdani bűntársa közben saját öccsét, Sebastian2t bujtogatja, hogy hasonlóképpen bánjon el ővele. Prospero azonban megmentette ~t a merénylettől, megbocsátotta hajdani vétkét, és visszaadta neki holtnak hitt fiát. A király boldogan látta, hogy Ferdinand közben a szép Miranda szerelmét is elnyerte, és áldását adta házasságukhoz. – A varázsló hajdani ellenségei közül ~ a rokonszenvesebb alak, igaz, hogy egy csapás súlya alatt, de megbánja vétkét, s így méltóvá válik a bocsánatra, sőt Prospero barátságára is; ráadásként éri a nagy öröm, hogy fia nem veszett a tengerbe, s még nagyszerű királynét is talált a nápolyi trónra.
