Cranmer
Cranmer [krenmer] – Thomas ~ (1498–1556), angol főpap, szerepet játszik a VIII. Henrik című krónikás színműben. Mint Canterbury érseke egyházi bíróság élén kimondta a címszereplő és Katalin3 királyné házasságának semmisségét, s ezzel elhárította az akadályt a király és Anne Bullen törvényes házasságának útjából. Mivel sokan tudtak róla, hogy ~ a lutheri tanokkal rokonszenvez, az államtanácsban ülő főpapok s a világi főrendek közül többen főbenjáró pert készítettek elő a félreállítására; a király látszatra szabad utat engedett az eljárásnak, ám a kellő pillanatban közbelépett, és alaposan megszégyenítette az érsek ellenségeit. A Wolsey bukásával megüresedett kegyenci szerepkört ezután ~ töltötte be, s a király újszülött leánykáját ő keresztelte meg pompázatos szertartás keretében. – Az érsek csak az ötödik felvonás elején lép színre, de ez a felvonás teljesen az övé; a kellő előkészítés híján azonban, s mert ellenfeleinek motívumai tisztázatlanok maradnak, ez a darabhoz illesztett függelék nélkülözi a drámai feszültséget. Annyi derül ki csupán, hogy ~ szelíd, jámbor férfiú, aki feltehetőleg elődjénél jobb hatással lesz a királyra. A drámában nem esik szó ~ kegyeltségének igazi okáról: hogy lutheránus felfogása révén hathatós ösztönzője és támogatója Henriknek a Rómától független angol államegyház létrehozásában. A királyi keresztelőn ~ prófétai szavakat zeng a leányka jövőjéről, aki felnővén áldást hoz majd Angolhonra. Ez érthető, mivel a csecsemő nem más, mint a későbbi Erzsébet3 királynő, ám a kortársak talán iróniát is éreztek a felhőtlen boldogságot sugárzó fináléban. Ők ugyanis emlékeztek rá, hogy a leányka anyja rövidesen vérpadra került, ~t pedig utóbb Henrik lánya, a „Véres” Mária királynő végeztette ki, bosszúból az anyja válása körül játszott szerepe miatt.
