Cressida
Cressida [kresszida] – a trójai Calchas jós leánya, a Troilus és Cressida című színmű egyik címszereplője. Apja a nagy háború elején átállt a görögökhöz; ~nak emiatt nem esett bántódása, de mintegy túszként visszatartották Trójában. Troilus királyfi szenvedélyesen belészeretett, de bátortalan volt közeledni hozzá, s a lány nagybátyjának, Pandarusnak a közvetítéséhez folyamodott. A hiú és érzéki lány igen könnyen kötélnek állt, hiszen a csinos királyfival való kapcsolatot hízelgőnek és előnyösnek tekintette. Az ifjú lángoló érzelmei még az ő felszínes lelkében is visszhangot keltettek; mikor első szerelmes éjszakájuk után a két vezér megegyezése alapján a görög táborba küldték cserébe a trójai fogolyért, Antenorért, könnyek között ígért örök hűséget Troilusnak. Ám egy nap sem telt belé, már tetszéssel fogadta az őt kísérő görög dalia, Diomedes1 széptevését, s rövidesen a kedvese lett; a görög táborba ellátogató volt szerelmére már ügyet sem vetett. – Az ókori írásokban kevés szó esik Kalkhasz leányáról, s ráadásul nem is ~nak, hanem Briszéisznek hívják (véletlenül ugyanúgy, mint Akhilleusz rabnőjét, aki kicsiny, de jelentős szerepet játszik az Iliász cselekményében.) A csapodár ~ csak Benoît de Saint-Maure középkori prózaművében, a Trója-regényben bukkan fel mint a Troilusszal való szerelmi románc hősnője, és Boccaccio meg Chaucer feldolgozásai nyomán jutott Shakespeare-hez. A neve ezekben a forrásokban már Cryseide, azaz görögül Khrüszéisz. Homérosznál szerepel ilyen név, ám ott a müsziai Khrüszész lánya viseli, akit Agamemnón a rabnőjéül tartott, majd isteni jóslat nyomán vissza kellett szolgáltatnia apjának. A névkeveredést részint az segíthette elő, hogy mind Khrüszész, mind Kalkhasz Apollónnak volt a papja, részint pedig az, hogy a Khrüszéiszre vonatkozó isteni rendelést Kalkhasz közölte a görög vezérrel.
