Helena
Helena2 – egy nagy tudású francia orvos, Gérard de Narbon árván maradt leánya a Minden jó, ha a vége jó című színműben. Roussillon grófnő nevelte fel anyai gyengédséggel; a lány beleszeretett nevelt fivérébe, az ifjú Bertram grófba. Amikor az apjától örökölt gyógyító tudománnyal sikerült megszabadítania a Francia király1t reménytelennek hitt betegségétől, jutalmul azt kérte tőle, hogy adja hozzá Bertramhoz feleségül. A gőgös ifjú előbb hevesen tiltakozott, majd a szigorú királyi parancsra beletörődött a házasságba, de a nászéjszaka elől Itáliába szökött, s megírta, hogy Helenát csak akkor ismeri el feleségének, ha gyűrűjét s tőle fogant gyermekét felmutatja. ~ ekkor megkérte nevelőanyját, hogy terjessze el halálának hírét, maga pedig férfiruhában férje után ment Firenzébe. Itt megtudta, hogy Bertram egy Diana1 nevű polgárlány erényeit ostromolja; ~ rábeszélte a lányt, hogy színleg engedjen, az éji légyotton pedig ő feküdt be mit sem sejtő férje ágyába. Utóbb a király színe előtt felmutatta a gyűrűt, amelyet a szerelmes éjszakáért kapott, s Bertram most már kénytelen volt feleségének elismerni őt. – A megvető férjet furfangosan rászedő asszony ókori eredetű motívum; Shakespeare Boccaccio egyik novellájából (Dekameron III.9.) merítette Giletta di Nerbona történetét, még a vezetéknevet is megtartva. A novella minden elemét felhasználta, csak a végkifejletben van különbség: Giletta már megszült két ikergyermekét is bemutatja bizonyíték gyanánt. ~ okos, bátor és céltudatos nő, igazi reneszánsz személyiség, mindenben egyenrangú a darab férfi szereplőivel, sőt sokuknál különb. Célját eléri, ám kérdezhetjük: milyen jutalom elnyerni az őt megvető férjet, akiről a darab során egy sor jellembeli fogyatékosság is kiderül? Miért töri magát a bölcs és érző szívű lány ilyen férfi után? Bizonyos, hogy nem annak grófi rangja miatt, ez ~ nemes jellemével és polgári öntudatával összeférhetetlen. Nem, a lány valóban szereti a léha úrfit, és talán abban bízik, hogy hibáit kinövi, mire valóban felnőtté érik.
