Hermione
Hermione – szicíliai királyné a Téli rege című színműben. Férjének, Leontesnek náluk vendégeskedő barátját, Polixenes cseh királyt olyan sikeresen tartóztatta, egyébként férje kívánságára, hogy végül a férj őt gyanúsította meg, miszerint bűnösen szerette a vendéget. E nevetséges okból pusztítóvá nőtt féltékenységében Leontes az életére tört Polixenesnek, feleségét rimának szidta, hamarosan megszületett gyermekét fattyúnak nyilvánította és kitétette, az asszonyt magát pedig hűtlenség és felségárulás címen halálra ítélte. Egy jósdától kapott tanács ugyan megakadályozta a szörnyű fejleményt, de a király már hiába döbbent bűne tudatára, ~ komornája, Paulina közölte vele, hogy a megrágalmazott királyné belehalt az elszenvedett méltatlanságokba. Valójában a bátor asszony a saját házában rejtegette úrnőjét tizenhat éven át. Akkor megkerült ~ elveszett kislánya, és Paulina meghívta a királyt a házába mondván, hogy megmutatja neki a néhai királyné szobrát. A szobor aztán a király intésére „megelevenedett”, és ~ leszállt a talapzatról, hogy bűnbánó férjét és fellelt gyermekét megölelje. – A darab első jeleneteiben ~ okosan csevegő nagyvilági dáma és boldog anya, akiből aztán előbb az igaztalanul gyanúsított tiszta nő kétségbeesett panasza tör fel, majd az őt ért csapások a szenvedés sztoikus méltóságát érlelik meg benne. E ponton, a harmadik felvonás derekán egy tragédia zárulhatna le, amelynek ~ méltó tragikai hősnője lenne. A szerző azonban nem engedi, hogy a gonoszság diadalmaskodjék, rejtett életet ad nemes nőalakjának, hogy végül mint a megbocsátás jelképe térjen vissza a világba. – A zenés színpadon 5 opera, köztük Goldmark Károlyé eleveníti meg ~ alakját.
