János
János – angol király a Plantagenet családból, „Földnélküli” (Lackland) ~ (sz. 1167, uralk. 1199–1216). Bátyja, (Oroszlánszívű) Richárd1 uralkodása (1189–1199) alatt, annak hosszú távollétében főúri frakciót szervezett, és Fülöp1 francia királytól is támogatva megkísérelte a trónját elragadni, ám Richárd hazatérte meghiúsította terveit. (Ezeket az eseményeket eleveníti fel Scott Ivanhoe című regénye; ~ itt, még János herceg néven, gőgös, pökhendi, kicsinyes intrikus, aki saját párthíveit is elidegeníti, mert megpróbálja egymás ellen kijátszani őket.) Saját uralkodásának időszakáról szól Shakespeare János király című krónikás színműve. Fülöp király ~ unokaöccsének, Arthurnak a trónigényét felkarolva Anglia és a franciaországi angol birtokok uralmát követelte védence számára. ~ válaszul meglepetésszerű támadással Angers-ig hatolt, ám itt a város polgárainak javaslatára harc helyett kiegyezést ajánlott (®Lajos1), s azt Fülöp el is fogadta. A pápa követének, Pandolf bíbornoknak fellépésére azonban, aki a főpásztor iránti engedetlensége miatt ~t és országát egyházi átokkal sújtotta, Fülöp elállt az egyezségtől, a harc kiújult. ~ bevette Angers-t, elfogta Arthurt és seregével hazatért. Hamarosan Lajos dauphin nagy sereggel szállt partra Délkelet-Angliában; mivel híre ment, hogy a király megölette a gyermek Arthurt, a legbefolyásosabb lordok (Salisbury1, Pembroke1, Bigot) átálltak a franciákhoz. Szorultságában a király gyorsan kiegyezett Pandolffal, de a bíboros már nem tudta a dauphint visszafordulásra bírni. Rábírta azonban egy tengeri vihar, amely utánpótlásától fosztotta meg, és az, hogy angol támogatói visszatértek királyuk hűségére. Csakhogy ~ már nem örülhetett a sikernek, mert a swinsteadi apátságban a barátok megmérgezték, és nehéz kínok között halt meg. – A középkori források ~t általában keményen ítélték meg, főleg a pápával való konfliktusa miatt, és mert hadjáratai finanszírozására rákényszerítette a rendeket és a főpapokat is. A protestáns szellemű krónikák (mint pl. a szerző és kortársai legfőbb forrásául szolgáló Holinshed-féle) és drámai művek, érthető ellenhatásként, nemzeti hőst igyekeztek faragni belőle. Shakespeare ~ királya szintén őriz egy-két ilyen vonást: kemény és büszke hadvezér, a francia területi követeléseket és a pápai beavatkozás igényét önérzetes angolként utasítja vissza. Látjuk azonban előnytelenebb oldalról is: Fülöppel elvtelen alkut készül kötni, s éppily gerinctelenül hódol be a pápának is; újrakoronázásának nevetséges ceremóniájával elveszti a főurak jóindulatát. Jellemének legsötétebb foltja Arthur meggyilkoltatása; a szerző is csupán részben tisztázza e vád alól – szerinte a haláláért nem felelős, Hubert de Burghot „csak” megvakítására utasította, és azt is megbánja utólag – persze azért, mert emiatt pártolnak el tőle a hívei a legkritikusabb pillanatban. 
[D1]
)
[D1]
