Júlia
Júlia2 – veronai leány A két veronai nemes című vígjátékban. Elfogadta s szívesen viszonozta Proteus lángoló szerelmét, s mikor az ifjúnak Milánóba kellett távoznia, kölcsönösen hűséget esküdtek egymásnak. Idő múltán ~ annyira vágyódott kedvese után, hogy fiúruhát öltve utána ment, de ott azt kellett látnia, hogy Proteus hevesen udvarol Szilviának, a herceg lányának. A bátor lány nem adta fel, álöltözetében kedvese szolgájának szegődött, s lelkében lázadozva, még a szerelmi postás szerepét is vállalta mellette. Mikor Proteus az elmenekült Szilvia üldözésére indult, ~ is vele tartott, s együtt estek rablók fogságába. Váratlan fordulatok során a hűtlen kedves szívében feltámadt a régi szerelem, s boldogan ismert rá szolgájában kitartó kedvesére. – A vágy és a szűzies szemérem tusakodása az ifjú lány lelkében, a darab elején, finoman rajzolt karaktert ígér, de később eluralkodnak a vígjátéki klisék; a kedvesét fiúruhában követő lány motívuma a darabban magában is megismétlődő mozzanat (®Szilvia), s felbukkan a szerző más darabjaiban is (®Imogen, Helena2).
