Vincentio
Vincentio2 [vincsenció] – bécsi herceg a Szeget szeggel című színműben. Uralmát egy időre hívére, Angeló1ra bizta, és – színleg – fontos ügyekben Lengyelországba távozott, valójában egy közeli kolostorban húzódott meg, s onnan szerzetesnek öltözve mint Lajos barát járt vissza városába, hogy kilesse, miként alkalmazza helytartója a törvényeket, amelyeknek szigorát ő maga már hosszú ideje nem érvényesítette. Így jött nyomára, hogy Angelo túlzott szigorral halálra ítélte Claudió2t, mert az a kedvesét teherbe ejtette, majd hogy a kérlelhetetlen erkölcsbíró kegyelmet ígért annak fejében, hogy ennek húga, a szép Izabella kielégíti bűnös vágyait. ~ a barát képében arra biztatta a lányt, hogy színleg engedjen Angelónak, de a légyotton az éj leple alatt Marianna2 helyettesítse, akinek a helytartó régebben házasságot ígért. Azt is sikerült megakadályoznia az álruhás barátnak, hogy Angelo hitszegő módon mégis kivégeztesse Claudiót. Ezután visszatért hercegi valójában, és helytartóját szembesítette bűneivel. Minthogy végül sem a lány becsülete, sem Claudio épsége nem szenvedett sérelmet, ~ a vétkest nem büntette, csak elhagyott menyasszonyának feleségül vételére kényszerítette, a szép és bátor Izabellát pedig feleségül vette. – A tisztségviselőit rangrejtve ellenőrző uralkodó ősi mesemotívum (Harun ar-Rasid, Mátyás király); a történet alapvonalait egyébként a szerző egy Cinthio-novellából vagy ennek egy már előtte dramatizált változatából merítette
