Ádám Jenő
Ádám Jenő (Szigetszentmiklós, 1896. dec. 13. – Bp., 1982. máj. 15.): zeneszerző, karnagy, egyetemi tanár, érdemes művész (1955), Kossuth-díjas (1957). Az I. világháború hadifoglyaként ének- és zenekart szervezett és azzal műsoros előadásokat tartottegész Szibériában. Hazatérve 1921-től 1925-g a bp.-i Zeneak.-n Kodály Zoltán növendéke (zeneszerzés), 1933-ban Felix Weingartnernél karmesterképzőt is végzett. Fővárosi isk.-kban tanított. 1929-től 1959-ig (nyugdíjazásáig) a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk. tanára, ahol szolfézst, népzenét, kamaraéneket, módszertant, dalirodalmat tanított; az operatanszak, majd az ének-főtanszak vezetője volt. A Zeneművészeti Főisk. énekkarával nagysikerű előadásokat tartott. Nem csak élőszóval, de írásaival is nevelt. Kodály biztatására kidolgozta a későbbi „Kodály módszer” néven ismert ének-zeneoktatás alapjait feltáró Módszeres énektanítás a relatív szolmizáció alapján c. pedagógiai művét, valamint Szo–Mi címmel az általános isk.-k énektanításának tankönyvét. 1939-től széles néprétegeket nevelt a zene szeretetére rádiós és televíziós előadásaival. Zeneszerzői munkásságának jelentős része a m. népzenéhez kapcsolódott. – F. m. Ez a mi földünk (Bp., 1923); Magyar Karácsony (Bp., 1929); Mária Veronika (Bp., 1937); Panasz és ünnepség (Bp., 1941). – Zenekari művei: Dominica (szvit, Bp., 1925); Európa (Bp., 1939). – Kórusművek zenekarral: Ember az úton. Szimfonikus freskók (Bp., 1945). – Kamarazene: 2 vonósnégyes (Bp., 1924, 1930); Arany János dalai (Bp., 1951); számos kórusmű, színpadi kísérőzenék, dalok, népdalfeldolgozások, hat film zenéje. – Könyvei: A skálától a szimfóniáig (Bp., 1943); A muzsikáról (Bp., 1953, 1955). – Irod. Horusitzky Zoltán: Á. J.-ről (Muzsika, 1982. 7. sz.); Schelken Pálma: Lánggal búcsúzott (Parlando, 1982. 8–9. sz.); Szokolay Sándor: Búcsú Á. J.-től (Ének-zene Tanítása, 1982. 5. sz.); Kontra István: Á. J. Emlékház (Ének-zene Tanítása, 1985. 6. sz.); Soltész Elekné: A néptanító Á. J.-re emlékezünk (Kóta, 1988. 5. sz.).
