Áldásy Antal
Áldásy Antal (Pest, 1869. szept. 25. – Bp., 1932. júl. 14.): történetíró, a történelmi segédtudományok művelője, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1908, r. 1926). A bécsi történeti intézetben folytatott diplomatikai tanulmányokat. Az MNM levéltárának őre (1894–1912), majd a bp.-i egy.-en a középkori egyetemes történelem ny. r. tanára (1912–32). Szerk. a Turul c. heraldikai és genealógiai szaklapot (1902–24). Több tanulmányban foglalkozott a 15. sz.-i zsinatok, továbbá Zsigmond király történetével, Nagy Lajos itáliai összeköttetéseivel. – F. m. A diplomatikai rendszerekről (Bp., 1890); Az 1707-iki ónodi országgyűlés története (Bp., 1895); A nyugoti nagy egyházszakadás története VI. Orbán haláláig. 1378–1389 (Esztergom, 1896); Címertan, A magyar történettudomány kézikönyve (II. 6. Bp., 1923). – Irod. Holub József: Á. A. (Századok, 1932. 7–8. sz.); Miskolczy István: Emlékbeszéd Á. A.-ról (Bp., 1935).
