Auer Pál
Auer Pál (Bp., 1885. okt. 3. – Párizs, 1978. jún. 21.): publicista, jogász. A bp.-i tudományegy.-en jogi doktorátust szerzett (1908), majd Bécsben és Londonban tanult. 1919-ben Mo.-ot képviselte a Nemzetek Szövetségét előkészítő nemzetközi konferencián. A két háború között ügyvédi irodája volt Bp.-en, 1923-ban a Magyar Békeegyesület elnöke lett, később (1924) a Páneurópai Unió m. osztályának elnöke, a francia követség jogtanácsosa volt. 1926-ban a frankhamisítási ügyben a francia államot képviselte. 1936-ban a Nemzetek Szövetsége reformját célzó javaslat kidolgozója. A Journal de Genéve mo.-i munkatársa volt. Németellenes nézetei miatt 1944-ben illegalitásba kényszerült. A II. világháború után parlamenti képviselő, majd elnöke lett a Nemzetgyűlés Külügyi Bizottságának. 1946-tól párizsi követ, miután Nagy Ferenc elhagyta az országot, ő is lemondott tisztségéről (1947. jún. 2.) és Franciao.-ban maradt. Párizsban telepedett le, ahol élénk közéleti és publikációs tevékenységet fejtett ki az Európa Mozgalom és politikai mozgalmak keretében. Az I. világháború előtt Avar Pál néven szépirodalmi műveket is írt, és műfordításaiból Benedek Marcellal közösen adott ki egy kötetet (Idegen költők, Bp., 1906). Politikai írásai az európai egység kérdésén kívül főleg a nagyhatalmak konfliktusainak békés megoldásával foglalkoztak. – M. Becsület és becsületsértés (jogi tanulmány, Bp., 1908); A magyar középosztály forradalma (politikai tanulmány, Bp., 1913); A népek szövetsége (tanulmány, Bp., 1918); L'ONU. Ce qu'elle est. Ce qu'elle devrait ętre (tanulmány, Párizs, 1962); Fél évszázad (emlékezések, Washington, 1971); Elkerülhető-e a harmadik világháború? (politikai tanulmány, München, 1977). – Irod. Vida István: A Független Kisgazdapárt politikája, 1944–47 (Bp. 1976).
