Babits András
Babits András (Komlósd, 1906. jan. 20. – Pécs, 1984. szept. 22.): történész, a történelemtudomány kandidátusa (1952). Tanulmányait 1927-31-ben végezte a pécsi tudományegy.-en, ahol 1933-ban történelem-földrajz szakos középisk. tanári, 1937-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1934–38-ban fizetés nélküli gyakornok a pécsi tudományegy. Magy. Történeti Intézetében, 1938–41-ben tanársegéd az Egyetemes Történeti Intézetben. 1941–44-ben a kolozsvári tudományegy. Magy. Történeti Intézetének tanára. 1944-től a pécsi Dunántúli Tudományos Intézet munkatársa, majd ig. h.-e, 1965-től nyugalomba vonulásáig (1970) ig.-ja. Kezdetben Pécs újkori történetével, később a mecseki kőszénbányászat múltjával foglalkozott. Szerk. a Dunántúli Tudományos Gyűjteményt és az MTA Dunántúli Tudományos Intézet Értekezések c. sorozatát. Megkapta a Molnár Erik-emlékérmet (1982). – F. m. Pécs és földesura viszonya a XVIII. század első felében (Pécs, 1932); Pécs város szabad királyi rangra emelésének története (Sopron, 1937); A kamarai igazgatás Pécs városában 1686–1703 (Pécs, 1937); A pécsvidéki kőszénbányászat története (Bp., 1952); A vasasi kőszénbányászat a feudalizmus korában (Pécs, 1957); A komlói kőszénbányászat története (Pécs, 1958); Az észak-mecseki kőszénbányászat története (Bp., 1967); A baranyai-pécsi munkásmozgalom bibliográfiája 1861–1971 (gyűjt., összeállította Molnár Istvánnal, Szita Lászlóval, 1–4. füzet, Pécs, 1968–74). – Irod. T. Mérey Klára: B. A. (Tört. Szle, 1985. 3. sz.); Pritz Pál: B. A. (Századok, 1985. 5–6. sz.).
