Baksay Sándor
Baksay Sándor (Nagypeterd, 1832. aug. 1. – Kunszentmiklós, 1915. jún. 18.): ref. püspök, író, költő, műfordító, az MTA tagja (l. 1884, r. 1903, t. 1910). A teológiát Kecskeméten végezte, ahol Abonyi Lajossal szerk. a Korány c. diáklapot. Kecskeméten, majd Halason tanár, 1862-től lelkész, a solti ref. egyházmegye főesperese. 1904-től a dunamelléki ref. egyházkerület püspöke. 1872-től a Kisfaludy Társ., 1908-tól a főrendiház tagja. Regényeiben és elbeszéléseiben a kálvinista falu szűk világában élő egyszerű emberek sorsát ábrázolja. Munkáiban feldolgozott baranyai és kiskunsági néprajzi megfigyelései forrásértékűek. Magyarra fordította Lucanus Pharsaliáját (Pest, 1869), valamint rímes alexandrinusokban az egész Iliászt és az Odisszeia első kilenc énekét. – F. m. Gyalogösvény (elb., Bp., 1887); A magyar népviselet (Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben, III., Bp., 1888); Szederindák, (elb. Bp., 1891); Magyar Népszokások. A Jász Kunság (Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben, VII., Bp., 1891); A Mecsek környéke (Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben, XIII., Bp., 1896); Dáma (történeti körkép, Bp., 1899); Pusztai találkozás. Patak banya (Bp., 1907); Összegyűjtött irodalmi dolgozatai (Sajtó alá rendezte Kéky Lajos, I-III. Bp., 1916). – Irod. Kozma Andor: Emlékbeszéd B. I. tag felett (MTA Emlékbeszédek, XVII. 13.); Kéky Lajos: B. S. (Bp., 1917); Schöpflin Aladár: B. S. (Magyar írók. Irodalmi arcképek és tollrajzok, Bp., 1919.)
