Balázs Béla, Bauer Herbert

Teljes szövegű keresés

Balázs Béla, Bauer Herbert (Szeged, 1884. aug. 4.Bp., 1949, máj. 17.): költő, író, a filmesztétika úttörője, Kossuth-díjas (1949). Apja Bauer Simon tanár. Már diák korában verse jelent meg a Szegedi Naplóban. Bp.-en bölcsész, az Eötvös-kollégium tagja. 1903-tól 1918-ig a Fővárosi Pedagógiai Könyvtár könyvtárosa. Közben 1906-ban ösztöndíjjal Berlinben és Párizsban járt. Tagja a nagyváradi Holnap Társ.-nak, a Holnap antológiában (1908, 1909) tűnt fel verseivel. 1909-ben megszerezte a bölcsészdoktorátust, rövid ideig tanár, majd a Fővárosi Pedagógiai Szemináriumban kapott beosztást. Doktor Szélpál Margit c. drámája (Nemzeti Színház, 1909) és A Vándor énekel c. verskötete (1910) bevezette a Nyugat törzsgárdájába, később Ady barátságát is elnyerte. A háború elején bevonult, hosszabb ideig frontszolgálatot teljesített. 1919-ben az írói direktórium tagja, a Közoktatásügyi Népbiztosság művészeti és irodalmi ügyosztályának vezetője, a színházügyek egyik irányítója. Vöröskatonaként az utolsó napig harcolt Rakamaznál. A Tanácsköztársaság megdöntése után 1919. dec.-ben Bécsbe menekült, a Bécsi Magyar Ujságba írt, majd a Der Tag c. újság munkatársa. Itt kezdett filmelmélettel, filmkritikai tevékenységgel foglalkozni. Bécsben írta meg az egyik első rendszerező igényű filmesztétikai könyvet Der sichtbare Mensch címmel. Kommunista szellemben írt cikkei miatt felmondtak neki. 1927-ben Berlinbe költözött, ahol főleg filmrendezéssel és forgatókönyvírással foglalkozott, 1927–29 között az Arbeiter-Theaterbund Deutschlands (Németo.-i Munkásszínház Szövetség) művészeti vezetője. 1931-ben meghívták a moszkvai filmak.-ra tanárnak. Több film rendezésében is részt vett, tevékenykedett a forradalmi írók szervezetében. A 30-as évek végétől újra írt verseket, drámákat s főleg filmesztétikai cikkeket. Népszerűek ifjúsági regényei. A felszabadulás évében hazatért. Írói és filmírói munkássága mellett a Fényszóró c. hetilap főszerk.-je, pártmunkás, a Színház- és Filmművészeti Főisk. tanára, a Filmtudományi Intézet vezetője volt. Pályája kezdetén haladó polgári író. Az I. világháború alatt a szocialista eszmék befolyása alá került, majd a Tanácsköztársaságtól kezdve a forradalmi munkásmozgalom hívévé, harcos kommunista művésszé vált. Emigrációban írt versei a hűség, a honvágy s a helytállás érzéseit népdalok emlékét idéző népszerű hangon szólaltatták meg. Először kísérelte meg az ősi népdalt és népballadát modern 20. századi mondanivaló szolgálatába állítani. Drámáit, novelláit és regényeit az elmélyült lélektani ábrázolás teszi jelentőssé. Filmművészeti vonatkozású írásai a filmelmélet klasszikusai közé emelik. Számos nyelvre lefordították e műveket (pl. a Filmkultúra c. összefoglaló munkája megjelent oroszul, németül, angolul, olaszul, lengyelül, szerbül, csehül s még számos idegen nyelven). F. m. Összegyűjtött versei: Az én utam (Komlós Aladár bevezetésével, Bp., 1945 és 1960). Színművek, szövegkönyvek: A kékszakállú herceg vára (1910); A fából faragott királyfi (Nyugat, 1912, mindkét mű Bartók Béla zenéjével); Az utolsó nap (Nemzeti Színház, 1913); Halálos fiatalság (Gyoma, 1917). Két dráma: Mozart, Hazatérés (Moszkva, 1941); Czinka Panna balladája (daljáték, Kodály Zoltán zenéjével, 1948); regények, elbeszélések, mesék: Történet a Logody utcáról, a tavaszról és a messzeségről (Bp., 1912); Hét mese (Gyoma, 1918); Intellektüel aggályoskodás (Praha, 1932); Álmodó ifjúság (önéletrajza, Bp., 1946); Az igazi égszínkék (Bp., 1946); Csodálatosságok könyve (Thomas Mann előszavával, Bp., 1948); Mesék a szerelemről (Bp., 1958); Lehetetlen emberek (Bp., 1965); filmesztétikai művek: Der sichtbare Mensch (Wien, 1924.); Der Geist des Films (Betlin, 1930), magyarul: A látható ember. A film szelleme (Bp., 1958); Iszkussztvo Kino (Moszkva, 1945); Filmkultúra (Bp., 1948; ugyanez A film címmel, Bp., 1961); forgatókönyvek: Dreigroschenoper (Brecht művéből többekkel, 1931); Valahol Európában, Ének a búzamezőkről, Talpalatnyi föld c. filmekben művészeti tanácsadó. – Irod. Lukács György: B. B. és akinek nem kell (Gyoma, 1918); Trencsényi-Waldapfel Imre: A dialektikus költő (Magyarok, 1947); Bölöni György: Magyarság, emberség. A jubiláló B. B. 1947 (Bp., 1959); Nemeskürty István: B. B. filmesztétikája (Bevezetés A Film c. könyvhöz); Szabolcsi Miklós: B. B. 1884–1949 (MTA Nyelv és Irod. tud. Oszt. Közl. 1964. 4. sz.); Demény János: B. B. életrajza (Tiszatáj, 1965. 5. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT