Balog István
Balog István (Lucs, 1790. dec. 8. – Pest, 1873. jún. 21.): színész és vándorszínigazgató, színpadi szerző. 1811-ben a második pesti m. színtársulat tagja volt, 1815-ben önálló társulatot szervezett, mellyel az egész országot bejárta. 1818-ban az ő társulata nyitotta meg a székesfehérvári állandó színházat. 1839-ben a Nemzeti Színház szerződtette többnyire adminisztratív teendők végzésére. 1854-ben nyugdíjba vonult. Szigligeti előtt a legnépszerűbb m. színpadi szerző, a m. színészet hőskorának legszínesebb egyénisége, a „faluzó” vándorszínészet megteremtője. Első darabja, a Cserny György, mely az 1806-i Karagyorgye-lázadást viszi színpadra, szerb nyelven is színre került. Vándortársulatával előadta Csokonai Karnyónéját és egyfelvonásost készített a Dorottyából. Többi darabja, az Angyal Bandi, Mátyás diák, Árgirus királyfi, Ludas Matyi stb. a magyar népszínmű előfutára. Külföldi szerzők – elsősorban Molière és Kotzebue – számos színdarabját fordította magyarra. – M. B. I. Egy agg magyar színész életéből (Emlékiratok. Sajtó alá rendezte Barna János, Makó, 1927). – Irod. Waldapfel József: B. I. egykorú Karagyorgye-drámája és a szerb színészet kezdete (Egyet. Phil. Közl., 1932); Haraszty Árpádné: B. I. hagyatéka a Színháztörténeti Múzeumban (Bp., 1957); Pukánszkyné Kádár Jolán: Csokonai-művek B. I. vándortársulatának műsorán (Irod. tört. Közl, 1960).
