Balogh Ernő
Balogh Ernő (Bp., 1897. ápr. 4. – Mitchelville, Maryland, USA, 1989. jún., 2.): magyar származású amerikai zongoraművész, zeneszerző, kritikus és zenetanár. Csodagyermekként hét évesen a bp.-i Zeneakad. növendéke. Szendy Árpád, majd Bartók Béla és Kodály Zoltán tanítványa volt. A bp.-i Rózsavölgyi Zeneműkiadó már a nyolcéves „komponista” szerzeményeit is kiadta. 1912-ben Liszt-ösztöndíjat nyert, majd Berlinben tanult, s ott debütált 1920-ban. Évekig turnézott Európa nagyvárosaiban; 1924-ben az USA-ba emigrált. Kamarazene-partnerei között találjuk Grace Moore-t, Lotte Lehmannt, Paul Hindemith zeneszerzőt és brácsaművészt és George Gershwint. New York-ban egyengette – az akkor ott még alig ismert – Bartók B. első útjait. Szerzett számára hangversenyrendezőt, kiadót. Elérte, hogy az ASCAP (az a zenei szervezet, amelynek tagja csak teljes jogú USA-állampolgár lehet) felvette tagjai közé a nem amerikai állampolgár Bartókot. Éveken át a nagybeteg zeneszerző orvosi és kórházi számláit is fizette. Az immár könyvtárnyira tehető Bartók életrajzok sorában különleges helyet foglal el a közvetlen hangú, személyes barátságon alapuló – sajnos befejezetlen – monográfia is. – M. Ręverie; Danse du Mi-Caręme (zenekarra, bem.: Bp.-i Filharmóniai Társ., 1915); Divertissement (vonószenekarra); hegedűdarabok és számos zongoramű. – Irod. G. D. Hackett: búcsú B. E.-től (Muzsika, 1989. 10. sz.).
