Barsi Dénes, Harcsa

Teljes szövegű keresés

Barsi Dénes, Harcsa (Jóka, 1905. júl. 7.Dunaújváros, 1968. jan. 5.): író, újságíró, József Attila-díjas (1962). Parasztcsaládban született. 1926-ban tanítói oklevelet szerzett Debrecenben. 1927–1939 között tanító volt Bihar vm.-i tanyai és falusi isk.-kban. 1935. okt.-ben Szabó Pál íróval megindították a Kelet Népe c. folyóiratot. Rendszeresen írt cikkeket – főként parasztkérdésekről – a Magyar Élet és a Magyar Út c. folyóiratokba. Részt vett a népi írók vitáiban és találkozóin. Első két regénye 1941-ben jelent meg. 1943-ban filmforgatókönyvet írt, ebből Jenei Imre rendezésében játékfilm is készült (És a vakok látnak). 1945–46-ban a fővárosban élt, a Parasztszövetség lapjának, a Magyar Parasztéletnek szerk.-je. 1947-től a Tiszántúlra visszatérve napszámosként kereste kenyerét. 1957 után egymás után jelentek meg regényei a régi és az átalakuló falusi életről. 1960-ban Dunaújvárosba költözött, hogy a város társadalmának történetét megírja, de betegsége ebben már megakadályozta. – F. m. Bolondgomba (kisr., Bp., 1941); A Császár-malom titka (kisr., Bp., 1941); Mezei füst (r., Bp., 1941); Jehova tanúja (r., Bp., 1957); Szentjánosbogár (elb., Bp., 1958); Lázgörbe (r., Bp., 1961); Eltűnik a vajdakincs (ifjúsági r., Bp., 1962); Sorsváltás (Bp., 1963); Sötétből világosba (elb., Bp., 1966); Parázs a hamuban (r., Bp., 1968). – Irod. Veress József: B. D. (Alföld, 1967. 1. sz.). Tatay Sándor: Búcsú B. D.-től (Élet és Irod., 1968. 2. sz.).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT